Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Wesselényi Miklós legszebb napja

42 látogatni, és a mint az ajtót mindenféle játékkal mintegy elbarikadirozva látta, a kis lyánkának arczát megcsipve nyájasan mondja : „nem bántjuk szép játékodat, csak ezt a nagy babát teszsziik egy kissé félre, hogy a bácsihoz bemehessünk" . . . „Nincsen itthon Cs bácsi" volt a felelet a nélkül, hogy a Ivánka magát játékában csak egy pillanatig is hagyta volna háborgatni. „És hol van a bácsi?" kérdi Wesselényi, ki lehajol és megcsókolja a kedves kicsiny magyar teremtést; „Temesvárott" viszonzá a lyánka, ki ekkor már felhagyva a játékkal lölkelt és Wesselényire föltekintve kérdi : „hát maga bácsi kicsoda?" „En Wesselényi bácsi vagyok" dörmögé a tisztelt férfi. — „Wesselényi a nagy hazafi?" tevé hozzá rögtön a lyánka önkénytelenül a nélkül, hogy szavainak értelmét felfogta volna. Wesselényi mélyen meghatva e jelenet sajátszerűségétől, ölébe ragadta a lyánkát *) és elérzékenyülve felsóhajtott : „ó ártatlan te*) A jelenleg derék . . menyecske kegyelettel emlékszik vissza e jelenetre.