Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)
A felsült indítványozó
12 nyünket, hozzá mit sem adhatunk!" A vendégszerető házi gazda ily polemiázás után soha többé politikai estélyt nem rendezett, sőt tudtunkra ez volt a sokat igérö politikai estélyek elseje és utolsója széles e hazában] A felsült indítványozó. A hallgatóság tetszése vagy nem tetszése nyilvánítása által az országgyűlési termekben nagy befolyást gyakorlott, részint mivel a legtöbb szónoknak roszul esett, ha beszédét az ifjak kigúnyolták, vagy lepisszegték, részint azon velünk született gyöngeség vagy hiúságnál fogva, miszerint bizony szerettük, ha beszédeink éljenzésben vagy tetszésben részesültek ; és habár gyakran lehete azoktól, kik rendszerint pisszegetést arattak, ilyféle phrasisokat hallani: „non me movet vester applausus, sed nec me deterret vester susurrus", mik után természetesen a susurrus soha sem hiányzott, s így a szólónak mindig új kedvező alkalma nyilt bátorságát bebizonyíthatni : . . . mégis tagadni nem lehet, hogy az ily senten-