Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Jól megválasztott mozdulat!

7 ben forgó insinuatum tartalmára nézve is benignum avagy kegyelmes legyen stb. stb. De a már ellene felbőszült ifjoncz törvényhozók mindezekre nem hajtva, a benignum szó kihagyásához makacsul ragaszkodtak. Végre sikerült a lángeszű tollvivönek egy hasonlitás által megnyugtatni a kedélyeket; ,,ugy-e bizony" — úgymond — számtalanszor mondja a magyar és alkalmasint néha az imént szólott gróf is a „kutyateremtettét?" és hiszi e azért, hogy azt a miről mondja, valósággal a kutya teremtette? — ugy-e bizony nem? — így tehát jelen esetben a diplomaticus nyelven beszélő szájában is a benignum szó csak annyit tesz, mint Önök szájában a kutyateremtette s ezzel a főrangú köye_t_ur_tökéletesen meg vala nyugtatva! Jól meg választott mozdulat! Az 1832-diki országgyűlés kezdetén a főrendek a vallásügyben hozzájok küldött első izenetre s törvényjavaslatra merőben tagadó választ intéztek a kk. rr-hez. A kerületi ülés