Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A jó jegyző

136 különböztette, nem hagyván magát udvariasságban általa legyőzetni, a távozót a lépcsözetig kisérte s ott az első emeleten addig időzött, mig az udvarias lemenő minden lépcsőn mély hajtogatásait nem absolválta, miket a bárónak természetesen mindannyiszor viszonoznia kellett. Ezen kölcsönös hajlongások után a báró a szobába visszasiet és útközben egyet tüsszentett, s kimerülten lépvén be mondá : „mikor a Balatont Füred s Tihany közt átúsztam, nem fáradtam el annyira, mint most a sok hajtogatásokban; valóban ez a becsületes úr udvariasságával szinte megöli az embert." Alig ejté ki a báró ez utolsó szót, és nyilik az ajtó, és ismét előtte terem az udvarias követ, ki a legmélyebb bókok közt mondja : „Épen midőn a kapun kimenni akartam, szerencsémre még meghallottam, hogy a nagyságos báró úr méltóztatott prüsszenteni; nem akartam tehát elmulasztani a kedvező alkalmat, hogy Nagyságodnak ezúttal is szivem legmélyéből jövő kivánatimat ne nyilvánitsam, egész örömmel mondván : kedves egészségére váljék Nagyságodnak a prüsszentés" .... és most teljesítvén kedves kötelességemet, magamat úri grá-