Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Gr. Széchenyi István az 1825/27-iki országgyülésen

134 a ló meg sem érzi, ha azt jó s egyenlően illesztik hátára .... mondom . . ha egyenlően ráillesztik! mert ha a nyerget roszul, nem helyesen, egyenetlenül illesztik a ló hátára, akkor e csekélynek látszó teher . . a nyereg ... a szegény ló által elviselhetlenné válik, — tőle túrós lesz a háta" így nagyméltóságú főrendek! igaz, hogy csekély teher egy oly roppant nagy kiterjedésű országra , milyen a magyar föld . . . 400,000 ft. ... de csak ... és ezt jól jegyezzük meg ... csak akkor : ha az az ország minden lakosaira egyenlően fel van osztva! ... mert ha ezen teher a nagy nemzettestnek csak egy részére . . még'pedig. . . és ezt is jól jegyezzük meg . . . annak épen leggyöngébb részére aránytalanul nehezedik, csekélysége mellett is elviselhetlenné válik. — Azért, midőn ilyetén felajánlásokat teszünk, egyszersmind komolyan arról kellene tanácskoznunk, mikép lehessen az adót egyenlőbben a nemzettest többi részeire is kiterjeszteni, és ez által azt elviselhetőbbé tenni." A gróf látszólag meg volt lépetve e jeleneten, és elérzékenyülve vön búcsút az öt nyilvános élte első szakára emlékeztető barátjától.