Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Gr. Széchenyi István az 1825/27-iki országgyülésen

132 valamely közczél előmozdítására szolgáló 25— 50 forintos részvény aláírására, mellette unalomig rimánkodik : hogy öt a magyar színház, múzeum, ludoviceum, országgyűlési költség, koldusbotra juttatja sat. Híjába! fizetni nem tudunk, bárcsak erre tudna bennünket valaki jó módjával megtanítani. *) „De visszatérve beszélgetésünk főtárgyára, én — mint mondám... az adótárgyban 182 7-ben történt vitatkozásokra igen jól emlékszem, de azok, miket akkor én mondék a főrendi ülésben, teljességgel nem jutnak eszembe." „Mintha most látnám a nemes grófot" vevé át tagtársa a szót „midőn a főrendi teremben az asztal végén, mint csinos fiatal huszárkapitány, veres nadrágban, ezüsttel kihányt zöld dolmányban állott, és még most is előttem lebeg azon tisztelet, melylyel a gróf iránt, mint nagy honfi, de egyszersmind úgy is mint ma" gyar huszár iránt viseltetett a közönség, kitűnő tagjaievén a nemes gróf ép oly magyar huszárezrednek, mely az akkoriban nem rég bevégzett franczia háborúk alkalmával annyi vitéz*) A nemes gróf óhaja comme il faut — teljesült!