Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)
Gr. Széchenyi István az 1825/27-iki országgyülésen
130 1827-diki országgyűlés végszakában, a kk. rr. tábláján folytak akkor, midőn kormányunk az országos adót 400,000 forinttal feljebb emeltetni kivánta. Valóban nagy szerencse, hogy hires statistikusunk — Fényes Elek — adatait nem merité a törvényhatóságok képviselőinek az adó felajánlása alkalmával tenni szokott előadásaiból ; mert ezekből az derült ki : hogy az áldott Kanaánféle Magyarország valóságos Szibéria, és még az egyptomi csapások is azon borzasztó csapásokhoz képest, mik egytől egyig minden megyét három évről három évre oly sujtólag érnek, végkép eltörpülnek. Nevetnem kell most is — folytatá a gróf, ha eszembe jut, miként ugrottak fel követeink egymásután, mihelyt ez a három betűs szócska ,,adó;£ csak megpendítetett, s mily eleven sziliekkel s keservesen, lélekrázólag festették megyéjük illető lakosainak nyomorúságát, szegénységét, mostoha viszonyait. — A dús termésű Bács vagy Torontál ép oly terméketlen volt mint a rideg Árva s t. eíf. Tudom, miként gyűlt meg a követnek baja küldői előtt, ha az általa képviselt megyének egy uj portácskát róttak nyakába, — ekkor alig mert az ilyen szegény ember országgyűlés után küldői előtt megje-