Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

B. Szepesy I. pécsi püspök

125 venni, hogy nem követve a Nádor intését, kimeritöleg szándékozik a tárgyhoz szólani. A Fenséges Xádor ketté vágva a szónok beszédét, ezt mondja : „debeo monere Exeellentiam Vestram, ut, in eonformitate enunciationis meae praesidialis. semet tantum succincte ennunciare velit." A főpap ekkor a Nádor felé fordulva leveszi sapkáját, és diák nyelven határozott hangon megjegyzi :,,ego quidem veneror desideria Serenitatis Vestrae Caesareo Regiae; attamen qua Praelatus Inclyti Regni Hungáriáé meam obligationem explere volo.'1 Ezután sapkáját ismét föltéve, a főrendek felé fordult, és a jelenlevő számos kk. és rr táblai ellenzéki tagok tapsviharai közt — noha tudták, hogv ép ellenök vala intézendő előadását — folytatta megkezdett beszédét, mely háborgatás nélkül két óra hosszant tartott; az levén a főrendi teremben 1830-tól 1848-ig tartott beszédek közt a leghosszabb.