Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Majd megadom a czudaroknak

113 követ volt meg csak jelen, és miután az elnök társalgásközben körülbelül elmondogatá a horvát követek beszédeit illetőleg mindazokat, miket a szerkesztő előtt tegnap nyilvánított, s fonebb már érintettünk, az óráját megnézve ezt mondja: „no uraim, fogjunk az olvasáshoz, már látom, hogy senki sem jő, — hisz már fél ötre, lám mondom, ilyenek ezek a lármázó követek; az ülésben nagy a szájuk, kiáltanak, pletykáznak, mardossák egymást mint a veszett k... ák, — de ide nem jönnek, hja! hiába, ilyen a magyar, — nem fér meg a bőrébe, nem tud veszteg ülni, nem örömest dolgozik, csak pipázni s opponálni szeret, mindkettő nem kerülvén sok fáradságba, a mellett azután egyre fecseg, soha sem láttam ily kofe, népet!.... no . . de most üljünk le és olvassunk." Alig kezdődik a felolvasás, . . . nyilik az ajtó és . . . belép három ellenzéki követ . . .— közöttük olyak is, kik iránt az elnök darabos modoruk és nagy szájuk miatt nagy respectussal viseltetett .... Az elnökön észrevehető volt a megilletődés; de csakhamar visszanyeri előbbi nyugodt kedélyét, — tán azzal vigasztalván magát, — mint arczkifejezése gyanitatá, — hogy a három, most belépett követ közt szeVissíKtml. B