Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A büszke Committens

104 A büszke Committeiis. A dnnagözhajózás első éveiben az utazók nem alkalmazkodván pontosan az elindulási órákhoz, gyakran a hajóról elmaradtak. Ily kellemetlen csapás ért egyszer Pozsonyban egy föfö táblabiró urat; ki mint „Committensi notabüitas" az országgyűlésre jött magának meggyőződést szerezni: az illető követ miként teljesíti az elibe szabott megyei utasitást? Ezen magasztos ellenörködés teljesítése után bekövetkezik — az illető követ (mert pecsovics-féle volt) nem kis örömére — a committeiis urnák elutazási napja. „Nagyságos uram! reggeli 8 órakor indul innen a gőzös Pestre" figyelmezteti a huszár fél nyolezkor a magát egész kényelemmel borotváló táblabiró urat. „Még rá érünk, hisz rajt' áll a nevem az elutazási jegyen"*), volt a büszke felelet; és a táblabiró úr nyugodtan folytatá toilettjét. „Nagyságos uram" szól be. egy idő múlva a huszár „alig ha el nem késünk, 8 óra már *) A gőzhajózás első éveiben az utas neve mindenkor a jegyre felíratott.