Groisz Gusztáv: Magyar polgári törvénykezési rendtartás : 1868: LIV. törvényczikk (1870)

I. Bevezetés

BEVEZETÉS 7 iást megállapította, ezek még az 1843/fc-ki 6., illetőleg 7-dik törvényczikk által javíttatván, módosíttatván, mig az 1848-beli törvényhozás a közbejött mostoha viszonyok folytán törvénykezési tekintetben erélyes és nevezetesebb működést nem fejthetett ki. , Erdélyben, a nemzeti fejedelmek korszakáig, a törvénykezés ugyanazon alapra volt fektetve, mint Magyarországon, a források is ugyanazok; Erdélynek Magyarországtól lett elszakadása után pedig a törvényhozás folytonos ingadozásnak levén kitéve, belreformokra, törvénykezés szabályozására a figyelmet kiterjeszteni alig lehetett; de minthogy a Hármaskönyv már nem volt többé minden viszonyra kielégítő, már Bethlen Gábor fejedelem.megkísértette egy 1619-ben kiadott • „Specimen juridici processus" által legalább a törvénykezési eljárást szabályozni. Ezenkívül az erdélyi törvénykezési eljárásnak további forrását az 1540—1653-ik évig létrejött országgyűlési végzemények azon gyűjteménye képezi, melynek első kezdeményezője I. Kákóczy György volt, mely azonban csak fia és utóda II. Eákóczy György fejedelemsége idejében létesült, a karok és rendek által'megvizsgáltatott és elfogadtatván, 1653. márcz. 15-én megerősíttetett ezen czim alatt: „Approbatae Constitutiones Kegni Transsilvaniae et Partium Hungáriáé eidem adnexarum", melynek 4-ik része tartalmazza a törvénykezési eljárásra vonatkozó törvényes- intézkedéseket. Felemlítendő továbbá egy hasonló gyűjtemény, mely az előbbeni gyűjtemény után 16 évvel később jött létre, magában foglalván az 1654—1669-ik évig keletkezett országgyűlési végzeményeket e czim alatt: „Compilatae Constitutiones Transsilvaniae et Partium Hungáriáé eidem adnexarum" ; a törvénykezésre vonatkozók ezen gyűjteménynek is 4-ik részében fordulnak elő. Nevezetesek továbbá törvénykezési tekintetben is a diploma Leopoldinum s az ezt követő Eesolutiók, úgyszintén az úgynevezett „articuli diaefales", vagyis tágabb értelemben a Compilatá-k keletkezése óta létesült országgyűlési összes törvényczikkek, szűkebb értelemben pedig csakis az 1733-ik évig létrejött törvényczikkek; ezeken kivül különösen fontosak és ezért megemlitendők, az úgynevezett „articuli novellares", azaz: az 1744—1792-ik évig létrejött országgyűlési végzemények. Kiemelendő továbbá a „Tabuiaris Instructio" 1777. aug. 7-ről, mely Mária Terézia meghagyásából összeállittatván, a kir. táblánál a törvénykezési eljárásra nézve kötelező szabályul kiadatott és később az 1794-ik évi országgyűlésen ideiglenesen törvénynek elismertetvén és az erdélyi többi bíróságoknál is al-