Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)
szerint, ezek valának : » Mivelhogy én azt mondandó leszek az nemes ev. státusnak, a mit az nemes ország számban adott. Ha annak fog az nemes ev. status engedni, jóval jó, ha nem, kebelemben leszen ő fölsége decretuma, az kitől mindörökké magam is féltem, az mely miatt mind mi, s mind pedig Kgtek el fog veszni, azt is, ha semmi facilitasra nem megyén az ev. status (kitol az isten óvjon), kéntelen elö kell adnom.« A protestánsok nagyon megütköztek e válaszon két oknál fogva : hogy a nádor »ország«-nak nevezte a r. katholikusokat és kir. decretummal akarja őket megtántoritani. Farkas Lászlót tehát, Székely Andrást s többeket azonnal Vesselényihez küldötték kijelenteni, hogy a r. katholikusokat az ország részének igen, de »ország«nak soha el nem ismerik, igy azt, a minek tudatásával öt megbízták, meghallgatni annál kevésbé akarják, mivel ő nem rend és rend, hanem az ország és király közötti közbenjáró; azt szintén el nem ismerik, hogy az ország decretumokkal kormányzandó volna : ezen okoknál fogva ők semmiféle közházban sem tömegesen, sem követeik, sem a compilatorok által megjelenni nem fognak, de ha a nádor tudatni akar velők valamit, az ö szállására elmenni készek. — Ezen üzenet éles szavakra fakasztá a nádort, melyekre a követek is élesen válaszoltak. Végre Vesselényi szelídebb húrt pengetve, szavait akkép magyarázta, hogy az »ország« alatt nem azt értette, miszerint a r. katholikusok képeznék az országot, s elismeri, hogy a prot. rendek is kiegészítő részei az országnak; a decretumot illetőleg pedig, ő azt, ha a r. katholikusokkal nem sükertil a kiegyezkedés, nyomban vissza szolgáltatja a királynak. Inté ezután az ev. rendeket, a Zöldházban jelenjenek meg. Ezeket megértve követeiktől a protestánsok, mindnyájan Vesselényi szállására indultak, de útközben baliák, hogy ő már a Zöld-házba ment, igy ők is, nehogy makacsságról vádoltassanak, oda mentek, hol kívüle, a személynököt, Bársony Györgyöt, Cserney János (más kútfőmben Pál) országbírói ítélőmestert, Eabby István személynöki ítélőmestert, Hölgyi Mátyást és Bory Mihályt találták. A nádor hosszú beszédben, hol intve, hol fenyegetve, az evangélikusokat majd fiainak, majd testének és vérének, majd országos rendnek nevezve, hol ismét hízelegve, hol haragra lobbanva, majd meg könnyezve, a protestánsokat meg