Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 74 követek által tudósították a nádort, a ki a küldötteknek mondá*): >Az istenért kérem Kgteket; jó consideratióban vegye ezen dolgot, mert rosz közé tette Kgtek az lábat; királyával vagyon Kgk ügye, melyre nézve menjen vissza Kgtek és oszoljon szállásokra, aludjék reája és álmodjon jobbat, mert hogy azt mondja az particularis gyűlés felől, hogy az ország törvényében semmi emlékezet nincsen olyatén gyűlés felöl, íme mindjárt mondok Kgtek nek olyatén gyűlést. Midőn az Mohács mezején csak az sátor alatt celebráltatott az gyűlés, azért nincsen-e most is hatalma az királynak olyatén gyűlést hirdetni?*— Székely viszonzá : »Ugy vagyon, ngos kegyelmes uram, hogy celebráltatott olyatén gyűlés oly módon, az mint Ngod mondja : de az olyatén gyűlés post declarationem manifesti belli volt, mastani üdőben pedig még eddig semmi sem lött.« Az evangélikus rendek a nádor figyelmeztetése folytán a helyzetről másnap, népes gyűlésben, újból tanácskoztak s Görgey Ezékiel, Balogh Ferencz és más küldötteik által jelentették neki, hogy a már bőven kifejtett okoknál fogva megállapodásukhoz tovább is szigorúan ragaszkodnak s kérték őt, hogy ezen elhatározásukról a királyt minélelöbb értesítse. A nádor nagy megütközéssel fogadá a protestánsoknak ezen, mint mondá, nyakasságát és vakmerőségét, midőn küszöbön látják a fenyegető veszélyt és mégis nem veszik figyelembe Zrínyi jelenlétében tett intését. Am lássák tehát, mit tesznek, de öt, mint közbenjárót, bekövetkező veszedelmökért ne okolják. Végre pedig kérdé: azon esetre, ha a vallássérelmek ez úttal nem intéztethetnének el, az evangélikusok csakugyan haza mennének-e ? Mire a követek viszonzák, ők sérelmeik eloszlatása előtt, habár még hoszszabb időt kellene eltölteniek hasztalanul, országgyűlési tárgyalásokba csakugyan nem bocsátkozhatnak s az ügy kimenetelét a fölség után egyedül az istenre bízzák. E nyilatkozat után Vesselényi kijelenté, kész a kir. választ megsürgetni s az evangélikusok határozatát Leopold elé azonnal fölterjeszti. Ennek megtörténte előtt mindazáltal Vesselényi magánúton megüzente Szuhaynak, hogy a viszály mikénti kiegyenlíté *) Szavait egyik kútfőmből magyarul idézem, ugy Székelyéit ia.