Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 16 — Ezután Szuhay az országgyűlés összehívásáért az ország háláját ö felsége iránt tolmácsolván, egyszersmind hosszasan adá elő, mikép o* felsége, eddigi szokáson kivül, feles számú katonaságot Pozsonyba s vidékére behozni s az országgyűlés folyama alatt ott tartani szándékozik, a követek pedig megkérték a nádort, akadályozná meg e szándok végrehajtását, mint ö meg is igért: de kérésök foganatlan maradván, ujabb felhivásukra a nádor azt felelte: ö csak annyit tud, hogy a megérkezendő katonaság; hely szűke miatt, túl a Dunán fog sánczokba elszállásoltatni. Ez azonban nem nyugtathatja meg a rendeket, kik így bátran és bizton nem tanácskozhatnak: indítványozá tehát, hogy addig, míg vissza nem megy a katonaság, semminek tárgyalásába se bocsátkozzanak. • — A rendek ez indítványt elfogadták s küldötteik által, kiknek szónoka Szuhay volt, ily értelemben tudósították az akkor még kevés számban összegyűlt főrendeket. Ezek a katonaság jövetelét különfélekép magyarázták s a rendek üzenetére azt válaszolták, hogy régi időkben a főurak 500, sőt 1000 főnyi csapatokkal jártak az országgyűlésre, a rendek határozata tehát időszerűtlen s a felségre nézve sértő, mivel oly hatalmas fejedelemnek senki sem parancsolhatja meg, minő kísérettel jójön hívei közé. A határozat azon része ellen pedig, hogy a katonaság visszaparancsolása előtt a követek semminemű tárgyalásba nem bocsátkoznak, a főrendek tiltakoztak. Az alsó tábla végzéséhez ragaszkodott, míg végre több üzenetváltás után megnyugodott némileg a főrendek azon válaszán, hogy ha akár a személybiztonságot, akár a szólásszabadságot veszély fenyegetné, ennek elhárítása végett a főrendek a követekkel kezet fogva, egy szívvel-lélekkel fognak közreműködni. — Azután megválasztattak azok, kik a felség üdvözlése végett Hamburgig valának menendök. Alig lön e tárgy némileg eldöntve, az országház elkeseredett viták terévé vált. üroszi Pál, Rákóczy György erdélyi fejedelem özvegyének követe — egyik kútfőm szerint, szemtelen és gőgös egy ember — és egy czímzetes apát a követek előtt választottak magoknak ülőhelyet. A követek, támaszkodva az 16ü8. 1. tczikkre, azt követelték, hogy a nevezettek a főurak és városok követei között a megyei követek mögött üljenek, mit azok tenni vonakodtak. S midőn a törvény foganatosítására felhitt személynök azt válaszolta, hogy azon törvény elavúlt s folytonos gya-