Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

Zágrábé : Bazjakovicz János. Breznóbányáé: Broth Jakab és Faschko András. Kismartoné : Schick (más kútfőben Sosik) Otto; Dietrich Péter és Keszler György. Szentgyörgyé : Kecskés István, Petenada Mihály és Arrabruster Sámuel. Trencsiné : Raimann János és Vranay Mihály. Nagybányáé : Szathmáry Péter és Hunyady László. Kőszegé : Fenth György és Hodoki György. Kapronczáé : Aytich Pál. Zólyomé : Sembery János. Korponáé : Baloghy Gáspár és Drexler Mátyás. Varasáé : Jurjenicz Gábor. Körösé : Branyogh Péter és Medjed Tamás. Özvegyek követei: Az erdélyi fejedelemnéé : Mokcsay András és Jakabfalvay Miklós. Pálffy Pálnéé : Sigray János. Csáky Lászlónéé : Szeghy János. Erdödy Gábornéé : Ivanovicz János. Héderváry Istvánnéé : Morócz István. Eszterházy Dánielnéé : Paksy János. Fáncsy Pálnéé : Keszely Pál. Homonnay Györgynéé : Orosz Pál és Putnoky Ferencz. Kemény Jánosnéé: Rayki János és Horváth Ferencz. Megyei y Istvánnéé : Fodor László. Liszti Ferencznéé : Hatvani István és Persicz Péter. A követválasztások, kivált a felvidéken, zajosak, az utasítások a kormányra nézve kedvezőtlenek valának. Ezekből Wesselényi Ferencz nádor az ország és pártok hangulatára következtetve, de az udvarét is ismerve, mintegy sejté az < rszággyillés rosz kimenetelét. April 21 -kén tehát, és így kevéssel a gyűlés megnyilandása előtt, figyelmezteté fölterjesztésében Leopoldot, hogy az országgyűlésen kivált két fő sérelem fog szőnyegre ho/atni: a protestánsoké, kik közül a múlt 1659-diki országgyűlés óta 3>i vagy 40 ezer tereltetett a rkath. egyházba, és a német