Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 183 — egy gyalogot küldeni tartoznak. Az egy telkes nemesek az 1542. 33. tcz. szerint minden háztól személyesen keljenek föl, mert a birtokos nemesek is személyes fölkelésen fölül jobbágyaik után lovasokat és gyalogokat is állítandnak. A czímeres nemesek hasonlóan személyenként táborozni köteleztetnek. A bányabirtokosok vagy bányákat bármikép mívelők 200 forint évi haszon után, melyet a nádor által kiküldendö ember s ehez adandó ah ispán lelkismeretesen fognak megbecsülni, az 1545. 15. tczikk szerint egy lovast adandnak. Birtokos özvegyek s mások, a kik hadakozni nem képesek, főpapok, főurak és nemesek, a kik vénség vagy betegség miatt táborba személyesen nem szállhatnak, a király, ország, főpapok, főurak, nemesek szolgálatában álló vagy a végházakban katonáskodó nemesek az 1545. 13., 1542. beszterczebányai 42. s ugyanazon évi pozsonyi 22. és 23. tczikkek rendelete szerint magok helyett lovasokat küldjenek, jószágaiktól pedig a föntebb leirt módon a táborban lovasokat és gyalogokat tartsanak. Osztatlanúl élő két vagy három testvér közöl az 1542. beszterczebányai 43. tcz. szerint katonáskodni csak egyik köteles, de jószágaiktól előírt módon katonát közösen küldeni tartoznak. A honfiúsitottakat úgy rója meg a nádor, miként a szomszéd tartományokban rovatnak meg az ott birtokló magyarok. A mansdorfi uradalom, mint királynéi birtok, az 1545. 16. tcz. szerint minden 20 ház után egy gyalogot küldjön. A ki pedig a fentebb elősoroltak közül a táborozást részben vagy egészben elmulasztaná, a káptalanokba be nem kebelezett főpapok, főurak és birtokos nemesek egyénenként, a káptalanok pedig, monostorok, conventek, collegiumok, apáczazárdák és községek testületileg minden hónapra homagiumaikban s azonfölül az egész táborozás idejére birtokaik arányában, a czímeres és egy telkes nemes félhomagiumjokban, a bányabirtokosok s azok, kik a föntebbiek szerint katonáskodni kötelezvék, a megye által szabandó büntetésben, a jobbágyok pedig minden, általok állítandó gyalogért minden hónapra élő (vivum) homagiumban marasztatnak el. Az elmarasztást a főpapok és főurak ellen hivatalánál fogva a nádor vagy az általa kiküldött biztosok, a többi nemes vagy jobbágy s más egyházi vagy világi személyek ellen pedig az alispánok hivataluk elvesztésének terhe alatt minden per nélkül, karhatalommal is, végrehajtani kötelesek, fára-