Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 179 — forrásoznak, részint azért, mivel e beszállítás az ország-- és szabadságának világos romlására vált, mert Leopokl koronázási di • plómájának 13-ik pontja szerint külföldi katonát az ország beleegyezte nélkül behozni nem szabad, pedig be van hozva, holott a magyar tanácsosok is, kik állítólag beleegyeztek volna, őszintén vallják, hogy beleegyezésre föl sem voltak szólítva, csak a be szállítás elhatározása után annak útja-, módja- s más körülményekről kértek tölök tanácsot. Ha a kir. diplóma ily fontos pontja nem tartatott meg, mit Ígérhetnek a többi pontról magoknak az országlakosok, midőn nem csak uj német katonaság nem volt volna behozható, hanem az 1659. 25. tcz. szerint jul. 21-ig a régi is ki volt szállítandó, mert az említett országgyűlésen csak Leopold különös felhívására s akkor is csak nagy nehezen volt rábírható az ország, hogy három évig, de a melyek lefolytak már, tűrje még kebelében a külföldi katonát. Ehez járul, hogy azon katonaság és vezérei gabona- és pénzadót, élelmi szereket ingyen zsarolt, szállást erőszakosan csikart ki és a föntebb előadottak szerint, a szegény népet kénye-kedve szerint kifosztotta, nemesi és egyházi udvartelkeket, melyek katonai beszállásolástól mentek, ellenség módjára kirabolt. — Ezek megengedtetvén, Magyarország szabadsága és sorsa roszabb karban fogna lenni az örökös tartományokénál, hol a katona magát erőszakkal be nem szállásolhatja, hanem lova számára széna fontszámra, az élelemszerek pedig csak készpénzért adatnak vagy adóba számittatnak s a háztulajdonosok szálláson kivtil a katonának bármit is ingyen adni nem kötelesek: e szabad országban pedig az élelemszerek úgy a német katona, mint lova számára nem csak ingyen csikartatnak ki, hanem a kicsikarásban is semmi mód és mérték, e helyett számtalan bántalom, nyomás, a bűnök minden nemében hallatlan és tisztek részéről is büntetlenül hagyott gonosz tettek. Ehez járul, hogy az ország védelmére küldött német katonaságnem csak a veszélyben forgott Váradot meg nem segítette, hanem Szabolcs- és Szathmármegyékben a Tiszáig és Szamosig két ezernél több várost és falut miként hódoltatnak és sok ezer embert szánandó rabságba miként hajtanak a törökök, várakból csak henyélve nézte s azután az ország más részeiben is a nemesek és alattvalóik iránt majdnem a töröknél is ellenségesebben viselte és viseli magát. A rendek tehát nem azért, hogy a német 12*