Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 168 — resztyéneknek irtózatos tatár rabságba elhurczoltatását a Souches vezérlete alatt Rakamaznál táborozott hadsereg tétlenül nézte, a keresztyénség e védfalának adandó segélyre nem is gondolt, hanem kötelességének eleget tenni vélt, ha azon vidékeket, melyeket már azelőtt a beütött lengyelek és tatárok megsanyarítottak (kétségtelenül a király akarata ellenére), rabolja, pusztítja ; a nemesi lakokat, városokat és falvakat feldúlja, elhamvasztja s a földdel egyenlőkké teszi. E sereg után, Montecuculi vezérlete alatt, más had érkezett, mely iszonyú gonoszságban s a magyar nép gyülölésében az előbbivel vetélkedni látszik, mert csaknem minden keresztyéni érzületből kivetkőzve, előbb a tiszántúli megyéket, melyek már azelőtt csaknem koldusokká lettek, elpusztította, a szegény, annyi szerencsétlenségből fennmaradt nemes és nemtelen lakosokon, nemre és korra nem tekintve, kínzásokkal, halállal, tüzzel-vassal kegyetlenkedett, más felvidéki megyékbe szállíttatva pedig (nem gondolva a számára azon vidékek által bőven kiszolgáltatott élelmiszerek- és gabonával) szent és világi dolgokat elragadozni, felzsákmányolui, városokat feldúlni, nemesi lakokat földdel egyenlőkké tenni, a szegény népet életétől és javaitól megfosztani, szüzeket megszeplősíteni, terhes és szüléshez közel való nőkön erőszakot tenni s fajtalanságuk kielégítése után némelyeket megölni, másokat, kik az erőszak után idétlent szültek, a magzattal meggyilkolni, a bölcsőben nyöszörgő csecsemőt tűzbe dobni, barmokat nyájanként elhajtani, koporsókat feltörni, szegény embereket barmok gyanánt szekerekbe fogni semmibe sem vette. De az ország alsó részei, különösen a bányavárosok előtti végházak, sem kerülhették ki e katonaság pusztító kezét, mert visszatértekor a szegénységet minden élelmi szeréből kifosztotta, sokat megnyúzott, másokat tűzön sütött, másokat ismét más halálnemmel életüktől fosztott meg, nőkön, (kik közül némelyeket a vénség sem szabadított meg a gonoszságtól), szüzeken erőszakoskodott úgy, hogy ezen iszonyúságok fölemlítésére elborzad a keresztyén kebele. Mindezekhez naponkénti kicsapongások és számtalan bántalmazás járulnak, melyekkel, miként említve van, az országgyűlés alatt, az országnak mind fel-, mind alvidékeit, hol most el van szállásolva vagy végházakba elosztva, illeti. Mennyit ér és ért előtte a nádori tekintély, kitetszik onnan, miszerint a nádortól, világos