Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 164 — oly nagy és közel veszélyek közt az ország és haza megtartásáról a többi bü rendekkel tanácskozni el ne mulaszszák, kinyilatkoztatván azt is, hogy ha e kir. intésnek nem engedelmeskednek s a tárgyalásokban részt nem vesznek, a király azokkal, a kiknek mindenek fölött a haza üdve fekszik szívükön, tovább halad s mindazt, mi a haza java-, oltalma- és védelmére czélszerü- és szükségesnek mutatkozik, határozni el nem mulasztja, így kívánván azt az ország törvényei, jelesül Ulászló 2-dik végzeményének 25., 1. végz. 108. és az 1649. 44. tcz. Mely válasz vétele után több fontos okot, melyekkel sérelmeiket s folyamodványukat a fölség előtt igazolták, előrebocsátva, így feleltek az evangélikusok : Hogy annyi és oly iszonyú kihágások, elnyomások, vallásháborítások, üldözések a király parancsára és akaratából történnének, azt az evangélikusok nem hogy állítanák, de még csak nem is gondolják ; azt azonban kijelentik, mikép a király tudja, ügyigazgatója mennyire háborgatta s folyvást háborgatja a harangok használásában s toronyépítésben a pozsonyi evangélikusokat s miként az ev. vallás szabadságának s a kir. diplomák tekintélyének ellenére három kanczelláriai parancscsal tiltotta el őket az említett torony tovább építésétől s midőn azt mégis folytatni kezdték, a mult országgyűlés alatt perbe idéztette s tán veszélybe is dönté vala őket, ha a pert meg nem szünteti a király, a tovább építést azonban most is tettleg tilalmazza. A másodikra, hol a törvény- és szabadságra utasíttatnak. Jó volna ugyan és szükséges, ha azokat a királyi diplomák s országos törvények nyilvános áthágói megtartanák s a törvénynek, nem pedig, megfordítva, a kir. tekintély s az ország világos szabadsága ellen irányzott hatalmaskodásnak ösvényén járnának és a kir. diplómák s különösen az ev. szabadság felforgatására nem törekednének. De miként az 1647. 4. tczikkből tudva van, már az evangélikusok által idézett kir. diplómák előtt is az országos törvények áthágóit, polgári viszályok szerzőit, a szegény nép elnyomóit, a kir. tekintély megsértőit minden megidézés nélkül s mentesség daczára, kapitányok is korlátok közé szorították és megbüntették, méltányos lévén, hogy a kí szabadságával élni akar, a másét is tisztelje : mennyivel inkább tehet eleget az evangélikusok kívánatának, diplomájára támaszkodva, a király, a