Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 113 — gel fogjanak, a közülésekből pedig (nem mint eddig történt) el­maradni ne merészeljenek. — Berényi ezekre megjegyzé : »Elnyo­matásunkat e szerint ezentúl is napról-napra tűrni leszünk kény­telenek ?«— »Nem«, feleié Porcia, »uraságtok biztosságáról ö fölsége intézkedni fog s azokat, a mik eddig az ország törvényei ellen történtek (a mit én nem állítok), megorvosolja.« Azután házzátevé : »En, ha evangélikus volnék is, a mi nem vagyok, jobb tanácsot nem adhatnék annál, hogy uraságtok, mielőtt a viszály a r. katholikusokkal nagyobbodnék, azt a fennforgó nagy bajok tekintetéből jelen mivoltában jobb időre annálinkább halaszsza, mivel rövid idő múlva uj országgyűlés fog tartatni s mi udvariak sem segíthetünk ; a közjót tehát, az ország többi rendéivel tanácskozva, szavazatával inkább támogassa, hogysem tűrje, miszerint saját rendje kárával közügyekben mások bármit vé­gezzenek. Gondolja meg, hogy vallásban egymástól különbözzünk bár, mindazáltal keresztyének vagyunk mindnyájan, és így vagy békét kössünk a törökkel, vagy keresztyénekhez illően háború­hoz készüljünk férfiasan.« Beszélte azt is, hogy egy német nagy, egyszersmind vá­lasztó fejedelemnek az udvarnál levő követe uralkodójának, a ki evangélikus, levelét mutatta neki, mely szerint azon fejedelem csodálkozik, hogy a magyar protestánsok mindenek előtt vallás­sérelmeiket annyira sürgetik, hazájok megmaradása iránt pedig mitsem határoznak. — Berényi ezekre viszonzá, hogy a királyi választ és Porcia tanácsát küldőikkel tudatják és reménylik, a hg nem vonja meg tölök támogatását, ha újból folyamodni lesz­nek kénytelenek.] A követek e jelentése után felszólalt Féja András és a vá­rosi követek nevében elmondá a Szelepcsényinél történteket s hozzátevé, hogy tudván azt, miszerint ők is országos, még pedig negyedik rend, következőleg az ev. rend tagja, Szelepcsényinek külön nem válaszoltak, hanem ev. követtársaiktól tanácsot kér­nek, mit kelljen a kanczellárnak felelniek? Az evangélikusok ezek folytán Görgey Ezékielt, Gedey Andrást, Farkas Tamást, a városi követek közül Splénit, Raymant és Guth Dánielt küldék Szelepcsényihez kinyilatkoztatni, hogy a városi követek nem makacsságból maradtak el az országos ülésekből, mert vala­hányszor meghivattak az evangélikusok, ezek követeik által, Az 1662-ki országgyűlés. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom