Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

109 — íi papság pedig és a protestánsokat üldöző világiak akként nyi­latkoztak, nem hogy templomot, de egy téglát sem engednek át az evangélikusoknak, a kik legalább 27 év óta megfogyván, a király inkább pártolandja azon vallást, melynek maga is híve ; a tanácskozók továbbá nem láttak sem alapot, sem módot, me­lyeknél fogva az egyezkedésbe bizton ereszkedhetnének, mit ha a király meghagyásából meg is tennének, elvégre is a diploma alapjára kellene állaniok; azután az egyezkedés a két fél bele­egyezését tételezi föl, mit a r. kath. részről reményleni nem le­het ; a fölségnek irva és Porcia által szóval adott válasza el­lenkezik a nádor vállalatával, melybe állítólag a király bele­egyeztével fogott, holott erről a protestánsok értesítvejnincsenek; végre a mit a diplomák, hazai törvények és utasítások értelmé­ben sürgettek, azt az egyezkedés kétes eredményére nem bízhat­ják. E szerint Farkas László s mások által megköszönve a ná­dor törekvését és további pártfogó közbenjárását kérve, tudatták vele,hogy ujabb folyamodványnyal szándékoznak járulni Leopold­hoz s annak foganatát kívánják bevárni. Ezen üzenet visszatet­szett a nádornak s a követeknek mondá, ö nincs a király által felhatalmazva arra, hogy saját személyében egyezkedjék az evangélikusokkal, mit egész egy várért sem tenne meg; ő csak arra lett felhatalmazva, bírná rá az evangélikusokat, választa­nának magok közül négyet, vagy ötöt, a kiket ő a várba vezetne s a kik ott Porciával és a fölség által küldendő titkos tanácso­sokkal teljhatalommal egyezkednének s ha nem sükerülne a ki­egyenlítés, folyamodás útjára újból léphet az ev. rend : ennél­fogva Vesselényi kérette a protestánsokat, hogy a király akara­tához alkalmazkodjanak, de a kiket az egyezkedés e módja sem bírt megtántorítani.*) A r. kath. rendek részéről a német katonaság kiszállítása iránti feliratra július 24-kén kir. válasz adatott, melynek meg­hallgatására a r. katholikusok részéről fényes küldöttség hítta *) Vesselényi július 23-kán a ferencziek templomában diszíttetett föl a spanyol király részéről számára külön követ által küldött arany­gyapjas renddel, mely alkalommal a spanyol követ Leopold és a főren­dek előtt fölolvasta az okmányt, a jelen volt aranygyapjas vitézek Ves­Belényit megölelték, vállát a király kivont karddal háromszor érinté, az­után a rendet nyakába akasztá, mire mise következett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom