Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

109 — íi papság pedig és a protestánsokat üldöző világiak akként nyilatkoztak, nem hogy templomot, de egy téglát sem engednek át az evangélikusoknak, a kik legalább 27 év óta megfogyván, a király inkább pártolandja azon vallást, melynek maga is híve ; a tanácskozók továbbá nem láttak sem alapot, sem módot, melyeknél fogva az egyezkedésbe bizton ereszkedhetnének, mit ha a király meghagyásából meg is tennének, elvégre is a diploma alapjára kellene állaniok; azután az egyezkedés a két fél beleegyezését tételezi föl, mit a r. kath. részről reményleni nem lehet ; a fölségnek irva és Porcia által szóval adott válasza ellenkezik a nádor vállalatával, melybe állítólag a király beleegyeztével fogott, holott erről a protestánsok értesítvejnincsenek; végre a mit a diplomák, hazai törvények és utasítások értelmében sürgettek, azt az egyezkedés kétes eredményére nem bízhatják. E szerint Farkas László s mások által megköszönve a nádor törekvését és további pártfogó közbenjárását kérve, tudatták vele,hogy ujabb folyamodványnyal szándékoznak járulni Leopoldhoz s annak foganatát kívánják bevárni. Ezen üzenet visszatetszett a nádornak s a követeknek mondá, ö nincs a király által felhatalmazva arra, hogy saját személyében egyezkedjék az evangélikusokkal, mit egész egy várért sem tenne meg; ő csak arra lett felhatalmazva, bírná rá az evangélikusokat, választanának magok közül négyet, vagy ötöt, a kiket ő a várba vezetne s a kik ott Porciával és a fölség által küldendő titkos tanácsosokkal teljhatalommal egyezkednének s ha nem sükerülne a kiegyenlítés, folyamodás útjára újból léphet az ev. rend : ennélfogva Vesselényi kérette a protestánsokat, hogy a király akaratához alkalmazkodjanak, de a kiket az egyezkedés e módja sem bírt megtántorítani.*) A r. kath. rendek részéről a német katonaság kiszállítása iránti feliratra július 24-kén kir. válasz adatott, melynek meghallgatására a r. katholikusok részéről fényes küldöttség hítta *) Vesselényi július 23-kán a ferencziek templomában diszíttetett föl a spanyol király részéről számára külön követ által küldött aranygyapjas renddel, mely alkalommal a spanyol követ Leopold és a főrendek előtt fölolvasta az okmányt, a jelen volt aranygyapjas vitézek VesBelényit megölelték, vállát a király kivont karddal háromszor érinté, azután a rendet nyakába akasztá, mire mise következett,