Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

Az 1662-ki országgyűlés. Hazánk történelmén pár századig vörös fonalként vonúl át azon nagy sérelem, hogy a török elleni segítség végett királyaink által beküldött idegen zsoldos had, védelem helyett, irgalmatlanul zsarolta, fosztogatta, süt gyilkolta is az ország lakosait, rémre, rangra nem tekintve. E siralmas állapotról megható képet rajzoltak az 1602-diki országos rendek, midőn Rudolfnak egyebek közt igy irtak: »A külföldi katonák a városokat, mezővárosokat; falvakat, a lakosok házait és kastélyait, mintha atyáiktól örökölték volna, kényök-kedvök szerint elfoglalván és törökök szokásaként tímároknak*) szállásokúi kiadván, a benszülöttek hazai földöa és saját lakaikban immár nem tulajdonosok, hanem amazok zsellérei és rabszolgái gyanánt tekintetnek. Hasonlóan a Rába-folyammenti és dunaparti azon lakosokat is, a kik közé nem hatoltak még el a törökök, vagyonostól tönkre tette az afféle fajta katonák kegyetlensége. Nem kisebb kegyetlenséggel dúlnak az ország különböző vidékein a szabad hajdúk (ádáz, fenevad és rablásra született emberfaj), gyújtogatást, öldöklést, rablást, szentségtörést s bármely gonosztettet szabadon hajtván végre. Mind a két nemű katonák, kül- és belföldiek, nem csak a jobbágyok és pórrendű lakosok, hanem itt-ott már az urak, nemesek és egyházi személyek jószágaiba is benyomúlnak; mindent elrabolnak ; a templomokat feltörik, a koporsókat kiássák, a felásott csontok- és hullákról a velők eltemetett ékszereket (eddig tán hallatlan gonoszság !) leszedik; a tulajdonosokat *) P/triz Pápai szerint olyan 1 örököknek, kik jószágot bírtak s attól a császárnak katonát állítani tartoztak. Az 1662.-ki országgyűlés. 1