Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

— 105 miről úgy a személynököt, mint a nádort tndósitották. A szémélynökhöz Sándor, Kereskényi András s mások küldettek, kiknek az mondá : azért hítta meg országos ülésbe az evangélikusokat, mert a vallásügyet és az abból származó kérdéseket már elintézetteknek vélte, de mivel az még nem történt meg, inté az evangélikusokat, hogy néhány nap múlva jelenjenek meg. — A nádorhoz Gedey, Ottlik s mások küldettek, azon választ nyerve tőle: »Mihaszna immáron uram! hogy én hozzám izengettek, hiszen tegnap én rajtam kiadátok, mint az patai szűrön. No oly lúra ültetek, az kin megnyargalódhattok, állétván, hogy mezőn vagytok, de bizony falnak viszen benneteket,« s azután keserves sírásra fakadt. Daczára annak, hogy az evangélikusok nem jelentek meg az országos ülésben, a r. katholikusok a német katonaságnak az országból kiszállításáról tanácskoztak s ez ügyben Porciához követeket küldöttek s már másnap azon választ nyerték, hogy arról Leopold magyar tanácsosaival értekezni s határozni fog. Ez annál szükségesebb volt, mert Abauj-, Zemplén-, Szathmármegyékböl ujabb panaszlevelek érkeztek a német katonák kicsapongásairól, a követeknek pedig újból parancsolók, hogy a vallássérelmek megorvoslása s a német katonaságnak az országból kiszállítása előtt más ügyekbe ne bocsátkozzanak. A protestánsok szilárdsága annyiban mégis hatott, hogy Porcia még azon nap délután magához hivatva azokat, a kik múltkor átadták a folyamodványt, Leopold nevében legalább azon szóbeli választ közié velők, mikép ő fölsége az [evangélikusok folyamodványára már elegendőkép [felelt s ugyanazon válaszát ismételi, t. i., hogy a fölterjesztett panaszokat azon módon, melyet Ők választottak, elintézni nem szándékozik, s megfontolva titkos tanácsosaival minden okot és körülményt, a már írva és szóval elég bőven adott válaszánál mást nem adhat, az ev. rendet tehát arra utalja, ahoz ragaszkodik, az evangélikusokat pedig inti, hogy félretéve a magánügyeket, annyi hétnek hasztalanul eltöltése után, a koztanácskozásokhoz fogjanak. A Rákóczy-féle zavarok óta ő fölsége néhány milliót adott csupán az ország és a keresztyénség javáért s valamennyi híveit, kötelessége szerint, valláskülönbség nélkül kedveli. Mi a német katonaságot illeti, annak, ha nem is ennék, ha nem is innék, már puszta je-