Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)

választ, inté az evangélikusokat, hogy a hazát fenyegető veszély tekintetéből a vallásvitákkal hagyjanak fel; ha pedig a kir. válaszban visszatetszenék nekik valami, ne nyakaskodjanak azonnal, mert ő mindent el fog követni, hogy a dolog kielégítően intéztessék el. Az átadott s a főrendi protestánsok közül is Nyáry, Berényi, Kollonicz és Zay jelenlétében felolvasott kir. leirat czíme vala:, Spectabilibus, magnificis, egregiis, nobilibus, prudentibus item ac circumspectis, universis statibus regni Hungáriáé evangelicae confessionis, nunc Posonii ad generáléra diaetam congregatis assignandum. A tartalomban pedig mondá a király : 1. ) Nincs tudomása arról, hogy az ő parancsára vagy akaratából sértetett volna meg a folyamodók vallásszabadsága. 2. ) Ha pedig magánosak közt történtek e nemű viszályok, ott vannak az ország törvényei, különösen az 1647-dik éviek, melyek szerint szabad nekik olyan kihágók ellen föllépniek, mit nem csak az ország törvényei, hanem a r. katholikusok jogai és mentességei, valamint a nemesi szabadság is úgy rendelnek, egy nemest sem lehetvén rendes per nélkül elítélni. — Vallásügyi panaszok pedig az országgyűlésre csakis fölebbezéskép hozhatók fel. 3. ) 0 a folyamodókat magához hivatta, belső tanácsosai által több izben kihallgattatta és megfontoltatta, panaszaik nem foglalnak-e magokban olyat, mi a r. katholikusok nemesi szabadságát és az 1647-ki l4.-ik tczikket sértené: de mivel semmi sem derült ki vagy általok terjesztetett volna elő, komolyan inté őket, hogy hátráltatás vagy akadályozás félretételével, a többi országos rendekkel összejőni, a közel veszélylyel szemben az ország megoltalmazásáról közösen tanácskozni semmikép se mulaszszák el, mert különben ő azokkal; a kik mindenek fölött a haza üdvét viselik szivökön, tanácskozni s mindazt, mi a haza megmaradása-s oltalmazás'ára czélszerü- és szükségesnek találtatik, határozni és elrendelni el nem mulasztja, így szabván ezt meg az ország törvényei, jelesül Ulászló IL végzeményének 25-ik tcz., valamint az I. végz. 108-dik tcz. és az 1649-ki 44-dik tcz. is. E kir. leirat nem elégítvén ki a protestánsokat, ezek elha-