Fabó András: Az 1662-diki országgyűlés (1873)
— 89 — az dolognak Kgtektül facilitatióját.«— E beszéd után azon szándékot is kijelenték a követek, hogy a kir. válasz szorgalmazása végett a protestánsok tömegesen akarnak menni a királyhoz, mit Vesselényi is helyeselt, de a szándék utóbb elejtetett, s a helyett Draskóczy, Székely és Gerhard erélyes, a király előtt előbb felolvasandó s csak azután kézbesítendő folyamodvány szerkesztésével lőnek megbízva. A protestánsok elkeseredését még magasb lángra lobbanták fel a Szathmár-, Ung-, Abaujmegyék felolvasott levelei, melyek gyászszínekkel írták le, mikép a rakonczátlan német katonaság nemeseket elfogdos, utazókat kifoszt, falvakat kipusztít, vetéseket lelegeltet, házfödeleket föléget s [nincs a világon gonoszság, melyet büntetlenül el nem követne. A nevezett megyék tehát meghagyák követeiknek, hogy e gonosz katonaságnak onnan elszállítását mindenkép szorgalmazzák, a vallásügyben pedig utasításaikhoz továbbá is szigorúan ragaszkodjanak. A levelek elolvasása után valamennyien a nádorhoz mentek, a hol Szuhay előtérj észté, mikép küldőik azért küldék őket, hogy mindarról, mi az ország megmaradására s az ősök vérével szerzett nemesi kiváltságok fenntartására szolgál, bizton tanácskoznának és határoznának. E reménytől megfosztatva, a követek nem tudják, annyi költséggel miért töltik hasztalanul az időt, hiszen két hó óta mit sem végeztek, s további tárgyaihatásnak semmi jelét sem látják. A vallásszabadságról vitáznak, a sérelmek orvaslását sürgetik és mit nyertek ? Nagyobb és súlyosabb sérelmeket, még pedig az országgyűlés folyama alatt. Egyik ev. papot fogat el, másik halálra ítél, harmadik egyházi jövedelmeket foglal el, negyedik fenyegetőzik. Ennyi iszonyú s törvénytelen tettel szemben minő vígasz marad számukra? Választ a királytól nem kaphatnak ; felvidéken a német katona nem hogy felhagyna eddig is büntetlenül űzött rakonczátlanságával, hanem azt napról napra, óráról-órára, sőt perczről-perczre fokozza, azon czélt akarván ez által elérni, hogy a protestánsok a vallásügy tárgyalásától vonassanak el. Itt felolvastattak a levelek s maga Vesselényi is megdöbbent, kivált midőn hallá a gönczi kapitány istenkáromló szavait : »En császártokat, királytokat, nádortokat, fökapitánytokat sem tisztelem, sem félem, sőt isteniekkel sem gondolok, hanem azt teszem, a mi nekem tetszik.« — Szuhay