Eötvös József: Reform (1868)

— 67 — kat, kik pecsovicsoknak, s olyakat, kik szabadelvűeknek neveztetnek; pártjeleket s pártküzdelmet s pártgyülölséget láthat mindenütt; de ha kérdi: e pártok, melyekkel egy név alatt minden megyében találkozott, mily elvek körül egyesülnek ? — a felelet csak arról gyözendimeg : hogy közvéleményről jelen helyzetünkben még szólni sem lehet. A megyék többségénél e pártok tisztán megyei kérdések körül csoportoznak; a tisztújítás, az országútnak mily vonalon való vezetése, a főorvos választása, vagy kinevezése, vagy talán a hajdúk számának szaporítása, — ez az, mi a pártok létezésének közönségesen alkalmául s egyszersmind vitatkozásaik főtárgyául szolgál; ki e kérdésekben igy vagy máskép szavaz, az pecsovics vagy szabadelvű ; az országos kérdések csak mellékesek, melyekre'nézve a párt majd igy, majd máskép nyilatkozik, mint azt a megye pillanatnyi érdeke kívánja. Innen van, hogy megyéket találunk, melyekben a szabadelvű párt évek óta többségben van, s a paraszttelken lakó nemesek a törvényalkotása után hat év múlva sem adóztak; innen, hogy sok helyen a pecsovicsság legnagyobb fokának a mult országgyűlés előtt az tartatott, ha valaki a hadi adót csak szóba hozza; innen az, hogy mind a kormánypárt, mind az ellenzék, minden fontosabb kérdésre nézve majdnem annyi véleménynyel áll elő, a hány megyét találunk e hazában; — s váljon ez állapot, melyet tisztán megyei szerkezetünk idézett elő, nem bizonyitja-c, hogy e rendszer a közvélemény kifejlődését nemcsak elő nem segiti, sőt akadályoztatja, mindazon nagy szónokok s országférfiak daczára, kiknek nevelésére a megyei szerkezet, némelyek véleménye szerint, oly czélszerü iskola ? Nagy szónokok s országférfiak! boldog isten! de hát hol vannak azok; miért nem hallatják szavaikat; miért nem lépnek föl, hogy e sülyedő hazát országférfias belátásukkal jelen nyomorult állapotából megmenthessék? — Nem szólok egyes kivételekről, a franczia constituant példája megmutatta, hogy szónoki s országférfiui tehetségek ott is léteznek, hol azoknak nevelésére semmi sem történt; s kétségen kivül vannak nagy szónokai hazánknak is, s ha reá alkalom volna, talán lennének nagy statusférfiai; de ki helyzetünket ismeri s kit hiúság el nem kábit, meg fogja vallani, hogy megyerendszerünk mind a valóságos szónoklat kifejlődésének, mind főkép a dolgok országférfias felfogásának csak akadályokat gördít elébe. 5*