Eötvös József: Reform (1868)

— 41 — érdekek annyiszor alkalmat adtak, a megyék ebbeli hatáskörét korlátozni szükséges. A törvényhozás az országos munkákra nézve elismeré a központositás szükségét; elismeré, hogy az országos munkák mennyiségének meghatározását a törvényhatóságokra bizni nem lehet. De ha etekintetben azországgyüléshatáskörének tágítása ezéloztatott, midőn az évenkénti országgyűlés kérdése került szőnyegre, nem láttuk-e a bámulatra méltó tüneményt, miként törvényhatóságaink többsége azon elvet állapitá meg, hogy az országgyűlés évenkénti tartása nem szükséges. S kell-e világosabb bizonyitvány arra, hogy országgyűléseink befolyásának terjesztése az utasításokat adó törvényhatóságok előtt nem népszerű. Minden hatalom terjeszkedni akar. Nálunk a szabadság eszméjének legferdébb felfogása következtében a megye nem az országgyűlésnek alárendelt, hanem egy vele rendezett hatalomnak tekintetik; a törvényhozás a megyékre nem bir semmi befolyással, a megyék ellenben utasításaik által a törvényhozást saját kivánataik orgánumává teszik. Ily körülmények közt természetes, hogy a törvényhozás hatásköre mindig szűkebbre szorittatik. Nem kevésbbé akadályozza törvényhozásunkat, hogy czéljának megfelelhessen, azon rendkívüli állás, miszerint a törvények mikénti végrehajtására nézve semmi befolyással nem bir, s a kormányt törvényszegésekért felelet terhére nem vonhatja ; de ez is megyei rendszerünkben találja magyarázatát, világos levén mindenki előtt, hogy teljes kormányi felelősségről szólni mig a kormány rendeleteinek végrehajtása egészen független törvényhatóságokra bizatik, valódi képtelenség. Miknél fogva, ugy hiszem, bátran kijelenthetem : miként czéljának megfelelő törvényhozást jelen megyei szerkezetünk mellett nem képzelhetni. b) Jelen megyei szerkezetünk nem fér össze a renddel. Hogy rend nélkül minden kifejlődés lehetetlen, azt mig az elmélet mezején maradunk, senki nem fogja tagadni. Hogy hazánk a jelen pillanatban a rend áldásait nem ismeri, arról a Bihar, Hont, Trencsén s nem tudom hány vármegyében s Horvátországban történtek azt is, ki közigazgatásunkat nem ismeri, meggyőzhették. A kérdés, mely előttünk fekszik, csak az lehet;