Eötvös József: Reform (1868)

— 33 — egyenlő elnyomást idézzen elő; mindkettő : hogy magát külhatalom ellen biztositsa. Egy óriási harcz előkészülete-e ez, melyben egykor a szabadság s elnyomás végső diadalért küzdenek; vagy talán az első lépés azon boldogabb korszak felé, melyben az emberi nem egy nagy egésznek érzendi magát, s az egység érzete, mely most már egész fajokat füz össze, az egyes nemzetiségek határain túl terjedend? — mindez a jövő titkai közé tartozik; — hogy azonban földrészünk minden nemzetei ez irányban működnek, hogy centralisatio azon uralkodó eszme, melyet mindenütt feltalálunk, azt senki sem tagadhatja; s ki a világ történeteit ismeri: hiheti-e, hogy hazánk sokáig haladhat ellenkező irányban ? Valamint az egyes ember soha annyira független nem lehet, hogy azon társaságot, melyben él, ne volna kénytelen néha közönyösöknek látszó szokásaiban is követni: ugy nép sem különözheti el magát, midőn szomszédjai bizonyos irányban kezdenek haladni. Azon pillanatban, melyben valamely nemzet védelmét állandó seregekre bizá, az előbbeni védrendszer egy szomszéd országban sem vala többé fentartható. A lőpor nem maradhatott csak egy nemzet tulajdona; az első gőzhajó minden nemzetnek kötelességévé tevé, hasonlókat készíteni. Minden haladás, melyet az ipar földrészünk akármely helyén tesz, civilisatiónk jelen állásában körül fogja futni a világot, s valamint itt, ugy a közigazgatás mezején is, valamely nemzetnek hátrább maradni nem lehet, a nélkül, hogy önmagát ne semmisitse meg. Midőn tehát Európa minden országai központositás után törekszenek, midőn azt némelyek már elérték: Magyarország feladata nem lehet az, hogy egészen különválva minden nemzetektől, megyei szerkezetének maradványait őrizgesse; egy tekintet, szomszédaira vetve, meggyőzheti: hogy ha példájok szerint erejét nem központosítja, sem nemzeti függetlenségét, megtámadás "esetében, fentartani képes nem leend, sem ipar és kereskedésben nem fogja a versenyt kiállani. Végig mentünk tehát a megyerendszer barátai által használt főbb erősségeken. Látjuk, mikép a politicában, sem költői képzeletek, minő az, hogy bizonyos institutiók egyenesen a nemzet geniusából fejlődtek, sem szépen hangzó phrasisok, minő az, hogy jelen helyhatósági rendszerünk alkotmányunk szellemének következése, sem csupán historieus búvárkodások vezérfonalul 3