Eötvös József: Reform (1868)
— 122 — röl egyszersmind tudnia kellé, hogy azt az ellenzék maga, a kormány segedelme nélkül, keresztül nem viheti ? A követi verificatió kérdése került szőnyegre; kivolt akkor, ki a municipalis függetlenséget s az úgynevezett megyei autonómiát leginkább védelmezé ? ki volt, ki a törvényhatóságok utasitási jogát leglelkesebben magasztala; ki alkotmányunk vesztét jósolta, midőn inditványba hozatott, hogy a házi adó maximumának meghatározása az országgyűlésre bizassék ? sőt ki emelkedett municipalis lelkesedésében annyira, hogy még a birói hivataloknak három évenkénti választását is pártolása alá vevé;*) nem az úgynevezett kormánypárt, nem a főrendek többsége-e, mely azon férfi által vezettetett, ki most a kormánynál legnagyobb befolyásúnak mondatik? Ha bajaink egyik fő oka a megyéinkben létező rendetlenségben kereshető, ha igaz, hogy e rendetlenség a törvényhozás által jelenleg azért nem orvosoltathatik, mivel törvényhozásunk csak a megyék függő mandatariusaiból áll, átláthatta mindenki, miként bajaink megszüntetésére hatályosabb eszköz nem lehet, mint törvényhozásunkban egy oly osztálynak adni befolyást, melynek a megyékben létező rendetlenségek fentartása érdekében nem fekszik. A megyék reformja csak a városok képviseleti jogainak megállapítása által válik lehetővé, ez világos mindenki előtt, ki hazánk helyzetét ismeri. S váljon tett-e a kormány valamit, mi által a városi kérdés megoldását elősegitheté? Nem akarom mentegetni senkinek hibáit; nem tagadom, hogy e legfontosabb kérdés megbukására nézve a feleletteher nem kizárólag a kormányt illeti; számos hibák követtettek el az ellenzék által is, sőt a városi követek egy része is a kérdés megoldásának csak akadályokat gördített elébe; ugy látszott néha, mintha a városi kérdés megoldása senkinek valóban szivén nem feküdnék, mintha a nemesség vagy annak legalább nagy része, a nagylelkűséget, melylyel a polgári elemnek törvényhozási befolyást indítványozott, megbánva, saját indítványának önmaga akarna *) Midőn a főrendi táblánál a városi szerkezet tárgyalása alatt a birák választása került szőnyegre, e munka szerzője azon indítványt tevé, hogy a birák szabadon választassanak ugyan, de hivatalaikat addig tartsák meg, mig birói itélet által attól meg nem fosztattak. A főrendi tábla többsége ezen indítványt visszaveté, ámbár az, látszó vezetője gr. Apponyi által pártoltatott.
