Eötvös József: Reform (1868)

— 115 — viselői ülnek, hogy az ország dolgai itt határoztatnak meg. Mit mi országgyűlésnek nevezünk, csak falhoz hasonló, melyet valaki mulatságára csak azért építtetett, hogy mesterséges viszhangot képezzen, mely mindent, mi feléje kiáltatik, változás nélkül visszaad. Még törvényhozásunknál is csak puszta nevet találunk a képviseleti rendszer lényege helyett; mit nfondjunk, ha figyelmünket megyei szerkezetünkre fordítva, látjuk: miként azon törvény, mely sokszor 20,000 ember ötvenkét helyen történt tanácskozásainak kifolyása, alkalmazása módjára nézve hasonló tanácskozások alá vettetik ? ha látjuk, miként e hazának választói nemcsak a törvények alkotásában, de majdnem minden közigazgatási tárgyakban egyenes részt vesznek ? A nemesség sokkal több egyenes befolyással bir közdolgainkra, hogysem a képviseleti rendszerről nálunk csak szó is lehetne; s ha valaki tőlem kérdi .-váljon lehet-e a nemesség ezen jogfiit az egész nemzetre kiterjeszteni? azt fogom felelni: hogy ezt annyival inkább lehetleunek tartom, mennyivel világosabban bizonyitá a tapasztalás, hogy o jogok gyakorlata már most is felette nagy számra bízatott. Nemcsak az kívántatik tőlünk, nemesektől, hogy másokat részesítsünk azon jogokban, melyekkel bírunk; nek ün k le kell mondani bizonyos privilégiumokról, melyeknek gyakorlatában voltunk. Nemcsak az szükséges, hogy másokat alkotmányunk sánczai közé fölvegyünk; de máskép kell épitni e sánczokat, ha a népképviselet — ugy hiszem szükségessé vált — eszméjét közöttünk létesíteni akarjuk. Mig megyei szerkezetünk jelen alakjában marad, mig a megyei közgyűlés az egész közigazgatásról rendelkezik, s utasítási jogánál fogva a törvényhozásra befolyást gyakorol; a megyei gyűlésben pedig minden nemes egyenes befolyással bir, népképviseletről komolyan szólni nem lehet. A népképviselet első, mollőzhetlen feltétele jelen megyei szerkezetünk megváltoztatása. Ha az erre szükséges honszeretetet s önmogtagadást nem érezzük kebleinkben, ha jelen megyei szerkezetünkhöz ragaszkodunk, hagyjunk fel sovárgásainkkal. Ki nagy czél után fárad, ki jelen szabaditékait valóságos jogokkal akarja fölcserélni, ne higyje, hogy ezt áldozat nélkül elérheti. 8*