Eötvös József: Reform (1868)

— 109 — lyekre nézve a városi és földmivelői népségünk között nemcsak egység nem, de valóságos ellentét származik, s mikre nézve a városi követek a nemnemes népességet nem képviselhetik. Végre, mi a harmadik indítványt illeti: bár mennyire tisztelem a nemes szándékot, melyből az tétetett: eddigi formájában ezen indítványt nemcsak kielégitönek nem tartom, sőt azt hiszem, hogy annak elfogadása csak elkeseredést szülhetne. Oly gyűlésben, hol minden egyes nemes személyesen szavaz, Kecskemétnek vagy Körösnek két szavazatot adni inkább gúny mint engedményhez hasonlit. Ily viszonyok közt, ép oly kevéssé tarthatják magokat nemnemes osztályaink képviselve, mint a jelen pillanatban városaink , melyeknek országgyűlési szavazata összesen számíttatik egynek. De honnan van tehát, hogy mind azon lelkesedés daczára, melylyel a népképviseletről annyian szóltak, ezeknél kimerítőbb indítvány nem tétetett, oly indítvány, mely ha tökéletesen elfogadható nem volna is, legalább a népképviselet elve alkalmazását valósággal magába foglalná ? Vegyük be a népet alkotmányunk sánczai k ö z é, ez azon általános szójárás, melylyel a népnek jogai mellett felszólalva egy idő óta élni szoktunk. Hogy e szavaknak nálunk szép hangjok mellett, komoly értelme is van, bizonyítja az utolsó országgyűlés, melyen a haza nemnemes lakóinak birtok s hivatalképesség adattak, s az alsó tábla többsége számos tanúságait adta, mennyire kívánja, hogy e szavak valósággá váljanak. Miként történhetett tehát, hogy ugyanazon törvényhozás, mely nemnemes honfitársainkat minden hivatalokra képesnek nyilatkoztatá, a választói jogok kiterjesztése iránt semmit sem tett, holott a választói jog minden polgári hivatalok első fokozatát képezi, s mindenki előtt világos, hogy a választathatási képesség a nemnemesekre nézve nagy csalódássá válik, ha a választási jog kizárólag a nemesek kezében marad ? E rendkívüli tünemény magyarázata, felfogásom szerint, csak abban fekszik, mert törvényhozóink átlátták, miként a n e m e sség választási és egyébpoliticai jogai oly természetűek, melyben a nemesség által jelenleg élvez tétnek, az egész népre kiterjeszteni nem lehet; átlátták, hogy megyei szerkezetünk, melyet oly szívesen alkotmányunk sánczának nevezünk, szűkebb semmint mö-