Eötvös József: Reform (1868)

— 107 — B. A népképviseletről. Nincs kérdés, mely körül azok, kik országlási tudományokkal elméletileg vagy gyakorlatilag foglalkoznak, félszázad óta többet fáradtak, mint a népképviselet lehető legczélszerűbb elrendezése körül. Miként oly országokban, hol egynek korlátlan akarata kormányoz, a közállomány gyarapodása kizárólag e kormányzó jellemétől függ: ugy ott, hol a nép a kormányban részt vesz, befolyásának, üdvös vagy káros hatása azon testület jelleme által határoztatik meg, melyre a befolyás gyakorlata a nép nevében bizatott, s ezért a képviseleti rendszer miként alkalmazása az alkotmányos élet főkérdése. Vannak bizonyos elvek, melyek a népképviselet miként alkalmazása iránt vezérfonalul használhatók s melyeknek helyessége iránt napjainkban többé kétség nem létezik. Ilyenek például: hogy a szabadság biztositása nem a választók számától, hanem függetlenségétől föltételeztetik; hogy nem minden egyes személy, hanem minden egyes érdek kellő képviselése őrzi meg a polgárokat azon elnyomástól, mely egyébként alkotmányos formák alatt, egyes osztályok által ép oly türhetlenné válhatik, mint ott, hol az egyes fejedelem önkénye ellen törvényes biztositékok nem állitattak fel; stb. stb. a mód azonban, miszerint ez elvek az egyes esetben alkalmazhatók szükségkép egészen a nemzetek különböző helyzetétől s miveltségi állapotától függ, s talán nincs az összes politica körében kérdés, melyre nézve más népek utánzása vagy metaphisicai elvek kitűzése annyira károsan hathatna, mint épen itt. Ha a módot tekintjük, mely szerint a politicai jogok nálunk elosztattak, láthatja mindenki, miként azon rendszer, mely mellett a nemzet tizenkilencz huszada minden jogok gyakorlatából kizáratik, s az ország napról napra fontosabbakká váló érdekei: mint ipar és kereskedés, sőt az adózók egész tömege nem képviseltetik, soká már fen nem állhat. Korunk szükségeit nem elégitheti ki többé azon alkotmány, mely az aristocratia árnyoldalait a legtulzóbb democratia féktelenségével egyesíti, mi közben nélkülözi azon rendet, és következetességet, mely az aristocratiának legjobb tulajdona, s nélkülözi az egyenlőséget, mely a democratia fő áldása. Népképviselet kell, csak ugy remélhetjük e hon gyarapodását, ha törvényho-