Eötvös József: Reform (1868)

— 104 — adót pártjával együtt a közös teherviselés őszinte pártolójának tartani senki nem fogja, s átláthatta mindenki, hogy Bezercdj tette bizonyosan gúnyt nem érdemlett. Ha valaki, ki mióta férfivá nőtt azon meggyőződésben él, miként a nemesség adómentessége igazságtalan s a haza kifejlődésére káros, elébb elkövet mindent, hogy e kiváltság a szokott törvényes nton megszüntettessék, s mintán látja, hogy ez nem történhetett, önként lemond igazságtalannak tartott kiváltságáról, s részt vesz azon terhekben, melyek meggyőződése szerint őt is illetik; mi van ebben, mi által megérdemlené, hogy gúny tárgyává tétessék ? Vagy tán a közterhekben részt venni oly valami, mi a magyar nemesnek tilos ? ha ez volna, következetesen azt kellene mondani, hogy mivel a nemesség katona állításra nem köteleztetik, neki katonának beállni nem szabadVagy talán az nevetséges, hogy elhagyva pártunkat, oly valamit teszünk, miben az egész had által, melylyel politikai zászlók körül egyesültünk, azon párt elveinek szükséges következésénél nem egyéb ? mintha, midőn pártunkkal a szabadság mellett küzdünk, személyességünkről lemondanánk! mintha nem volna valami, mi pártszinezetünknél több — meggyőződésünk! mintha a férfinak, ki magával tisztába jött, s nézeteinek életbe léptetése által senkinek jogkörébe nem vág, várni kellene, míg véleményében egész pártja osztozik ? Olcsó lelkesedésnek is neveztetett e lépés, s ez igaz lehet, mennyiben az, ki csak annyit ad, a mennyire magát lelkiismeretében kötelezve érzi, nagy áldozattal nem büszkélkedhetik. Mondatott, hogy utolsó törvényhozásunk mulasztásait nem pótolhatja; s ez nem szenved kétséget, sőt reactióval is fenyíttettünk ; de hogy Bezerédj nemes példája számos követőkre találni nem fog, azt a tespedés legmegrögzöttebb hivei sem merék reményleni. Az egyetlen ember, ki ezt előre látá, legalább az egyetlen; ki ebbeli nézetét kimondá, gróf Széchenyi vala,— s miután azóta, hogy e tárgy iránt hírlapjainkban vitatkoztunk, másfél év folyt el, fölhiva érzem magamat kinyilatkoztatni, miként a tapasztalás nézeteit tökéletesen igazolá, s miként a méltóságos gróf e vitában uj bizonyságát adá, hogy ehaza különböző pártjainak állását minden másnál jobban ismeri,habár alig tudom, irigyeljeme ezen ismereteért,mely sok keserű csalódásnak lehet eredménye.