Eötvös József: Reform (1868)
bői világos, hogy a teleknek kiterjedése már akkor meg vala határozva. Vagy talán abban fekszik a könnyítés, hogy a munka 52 szekeres napban állapitatott meg? Láttuk, hogy a 16-ik század alatt a jobbágy munkabeli tartozása a várépitéseknél tett szolgálatai tekintetéből évenként negyven napra szállitatott le; azonban törvénykönyvünkből világos, miként azok, uri munka tekintetében már előbb sem voltak a mostaninál roszabb állapotban. A jobbágyok munkája már Ulászló alatt, mikor a paraszt zendülés legyőzetvén, jobbágyaink felette nagy kedvezésekre nem számolhattak, 52 napra határoztatott meg.*) A különbség az akkori és mostani állapot között csak abban fekszik, hogy mig Ulászló törvénye általán véve csupán munkanapokról szól, nálunk a gyalog s szekeres munka között különbség tétetett, s az elsőből 104 nap kívántatik, miben én nagy kedvezést nem látok. De talán a munka leszolgálására nézve adattak a jobbágyoknak némi könnyítések ? Csalódás ! már a 16-ik században majdnem ugyanazon rendeléseket találjuk, melyek az úrbér által megujitattak. Az 1548. 37. t. cz. az egy héten tartozás felett szolgált robotnak a jövőbe való betudatása, 1548. 35. t. cz. a szántás mikénti teljesítése, az 1550. 35. t. cz. a robotnak sürgetős munka idejébeni kettőzéséről már rendelkeztek. Vagy legalább a kilenczedet engedtük el jobbágyainknak 1715-ben, azon kilenczedet, melyet Nagy Lajos a nemességnek csak azért adott, hogy hadi szolgálatait annyival jobban teljesítse, s melyet azoknak, kik ezentúl e szolgálatokat helyette teljesitendik, átengedni, isten és világ előtt igazságos vala? — Dehogy tettük, hisz a kilenczecl jövedelmeinkhez tartozott s mi csak kötelességeink átengedésében vagyunk nagylelkűek. A magyar nemesség, mint mindezekből világos, 1715-ben semmit, minek valóságos birtokában volt, másnak által nem engedvejobbágyainak tartozását semmivel nem kissebbitve,semmit nem tett, minél fogva magának jogszerüleg oly tetemes kiváltságot szerezhetett volna, mint minőt az adóra nézve követel. *) Item qualibet hebdomana singulo imo die serviro teneantur. 1514. 16.
