Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)
Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy József
GRÓF DESSEWFFY JÓZSEF. 53 nemesség szűk körére szorítva, legalább azt eszközölték, hogy e hazában senki XIV. Lajossal elbizottan nem mondhatá „az állam én vagyok"; s a vallás — mely, mint minden eszme csak addig erős, mig felsőbbségéért küzd, s mely ezért mióta a westphaliai békekötéssel a reformatio nagy műve bevégeztetett, más népek állami életére befolyást többé nem gyakorolt, hazánkban még mindég mint az alkotmányos élet egyik fő tényezője jelenik meg. Nálunk, hol több vallásfelekezetek között egy sem oly erős, hogy másokat elnyomhasson, és egy sem oly gyönge, hogy tökéletes egyenlőséget ne követeljen, a vallási súrlódások, melyek ily viszonyok között elkerülhetetlenek, feltárták a vallásos érzelmet s a kor felvilágosodása csak azon gyűlöletet szüntetheté meg, melylyel a felekezetek egykor egymás ellen küzködtek; s ha ezekhez hozzá veszszük, hogy a különbség, mely műveltségre nézve minden nép felsőbb s alsó osztályai között létezik, hazánkban, melynek felső osztályai a külföldtől vevék nevelésöket, még nagyobb vala, mint más országokban; s hogy az ugy nevezett harmadik rend, mely máshol míveltségben a felsőbb, jogállapotában az alsóbb néposztálylyal hasonló helyzetben állt, nálunk hiányzott: nem fogja senki bámulni, hogy a XVIII-ik század mozgalmai, irányai hazánkban egészen más irányban hatottak, s a szabadság és egyenlőség eszméje helyett csak az ősi alkotmány s nemzetiség iránti buzgalmat, a vallási közönyösség helyett, mely az egész civilisált világban általánossá vált, csak a vallások egyenjogúsága utáni törekvést idézték elő, mig azon eszmék, melyek Francziaországot alapjaiban megrenditék, nálunk csak a míveltebb osztályoknak egy kis része által mint egy távol jövőnek eszményei karoltattak fel.