Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. 41 szon, melyet forinton- s garasonként számolhatunk ki, mérlege tetteinknek? Ha ugy, akkor Leonidás dicsó' halála balgaság, akkor mindazok, kik nagy igazságokért koruktól nem méltányolva, söt a tömeg gúnya közt vérzettek el — hasztalanul ontották véröket. Amaz az ellent nem tartóztathatá vissza hazájától s látszólag hasznosabban cselekszik vala, ha bajnoktársait a hon más csatáinak tartja föl; ezek koruk eszméit vagy tévedésit védve, azon lelki erővel, mely nekik csak üldözést szerzett, tapsot s dicsőséget arathattak volna, s mégis ki kétkedik érdemeikben? ki merné mondani, hogy ők nem jól cselekedtek? Valamint a hegypatak, mely szikláról sziklára omolva magas vizesésekben a völgybe száll, sebes árjaival a hajót, mely rábízatik, széttöri s rohanásának óriási erejével malmokat nem hajt, nem hasztalanul zuhant le magas helyéről, mert hatalmas szaváról a teremtő nagyságát hirdeti: ugy vannak emberek, kiknek csak az hivatásuk, hogy midőn nehéz pályájokon átfutnak — emberi természetünk egész nagyságát tüntessék föl. S nekik szép feladás jutott. Az emberi nemnek nem csak nagy tettekre, melyeknek következéseit mindenki észreveszi, — de nagyszerű példákra is szüksége van, hogy a serdülő ivadék, maga előtt látva a férfiút, kinek követésére magát gyöngének érzi, fölfelé tekinteni, nemes czélokért lelkesedni, nekik áldozni tanuljon s kinél ezt tehetjük, annak napjai nem hasztalan folytak el. Es vajon nem ilyen-e Körösi is? Példája azon állhatatos kitartásnak, melyet csak a halál szakaszthat félbe, de melynek irányát földi erő nem változtathatja meg, példája, hogy nehézség nincs, melyet erős akarat legyőzni képes ne volna; példája mindenekelőtt azon lángoló honszeretetnek, mely min-