Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOK. 39 gedelemért, melyet honfitársunk az angol nemzet egyes polgárainál és kormányánál talált. S most sírjától tekintsünk vissza még egyszer Körösi életére. Midó'n ő félig gyermek korában élte czélját megválasztá: ki liitte volna akkor, Hogy a határozat, melynek nagyszerűségétől csak a tapasztalatlan ifjúkor nem ijedne vissza, soha megváltozni nem fog. „Gyermek merész álmai", gondolák azok, kiknek az ifjú föltételét, nagyszerűsége miatt piruló arczczal elbeszélé — „ha majd az élet tapasztalásai megismertetik vele a világot, s öngyengeségét: szemei eló'tt e fönséges álom önként el fog oszlani." — S nem volt e igazságuk? Miként a felkelő' nap a táj legmagasabb csúcsaira veti első sugarait: ugy ifjú képzetünk eló'tt létünk legemeltebb magaslatai tűnnek föl először, s valamint ritka, ki Kó'rösi akkori korában elérhetlen czélokat nem tűzött volna ki magának, ugy nincs a mit a tizennyolcz éves ifjú föltételeiben bámulhatnánk — egy gyermek merész álma vala az mi akkor lelkét tölté. De midó'n látjuk, hogy a gyermekálom nem oszlik el, hogy a férfi a gyermek ábrándjáról le nem mond, hanem egyenként legyó'zve az akadályokat, szembeszállva minden veszélylyel küzd, mig czélját eléri, vagy a tusában elvész: nem telik-e lelkünk bámulással; nem érezzük-e, hogy azon hatalmasok egyike eló'tt állunk, kiknek nem a világ, hanem önszívök jelöli ki irányukat; kiknek a siker, melyet szerencse ad, s a diadal fénye, nem szükséges hogy ragyogjanak? — Nem kell-e megvallanunk, hogy Kó'rösi azon kevesek közé tartozik, kiknél, mint a zászlón czímere és szinei, csak akkor látszanak meg egészen, ha ellenkező' szél redőit szétbontá, ugy a nem kedvező szerencse csak lelköknek rejtett szépségét tünteti fel; s ha van ki hónáért többet tett,