Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Kőrösi Csoma Sándor

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR. 35 akará megjutalmazni fáradozásit, melyeket azonban Köriisi minden szegénysége mellett sem fogadott el, — kimondván mennyire helytelen volna jutalmat elfogadni oly valamiért, mi neki magának annyira kedves és mihez hogy engedelmet nyerjen, ha tehetné, kész volna önmaga havonként annyit fizetni. Ekkor érkezett Calcuttába azon segedelem-pénz is, mely Körösi számára az 1830-iki országgyűlés alatt a hazában gyűjtetett. A pénzt magát, átadva Princep barátjának, azon időre tevé el, mikor majd hónába visszatérend, hogy rajta ind könyveket s kéziratokat vásárolva a hazának tudományos kincseket hozzon azon segedelemért, mely szemében csak az álltai nyert becset, mert a hazából jött, s annak jeléül fogadhatá, miként neve nemzeténél nincsen elfelejtve. Körösinek nem volt szüksége segedelemre. Az ázsiai társaság épületében lakván az egyszerű férfin, ki rizszsel s theával élt és szalmazsákon aludt s nappal csak ritkán hagyva el szobáiját — dolgozott, függetlensége érzetében pótlékot talált a nélkülözésekért, melyeket szenvedett. De mennyivel közönyösebb vala minden anyagi szenvedések iránt, annyival nehezebben tűrt mindent, mi által büszkeségében sértve érezheté magáit — kevesbbé bánva, ha érdemei nem niéltányoltatnak, mintha jótétemények által magáif önmaga előtt lealázva gondolái. Jellemének ezen sajátságát látjuk a következő esetből: Princep, kire a hazájából nyert segedelempénzt bízá, jobbnak találván, ha az kamatozik, félig Körösi engedelmével, félig nélküle, barátjának rá bizott tőkéjét egy Calcuttái bankra bízá, mely rövid idővel ezután a többi indiai bankok nagy részével együtt megbukott, miután pedig ez alkalommal Körösi 3*