Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

332 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. bárhonnan indulva ki, végre találkoznunk kell, s melynél a föld népei — kik hitregénk szerint azért váltak el, mert egymást nem érték többé — épen mert egymást megérteni tanulták, legfontosabb esz­méik és érzéseik közössége által ismét egyesülni fognak ? Hogy e czéltól távol vagyunk, s hogy annak teljes elérése talán még igen sokáig egy szép ábránd fog maradni, melynél törekvéseink és küzdelmeink között megpihenünk — ki tagadja azt? A mit a tudományból eddig bírunk, hogy a tudomány egyik legnagyobb férfiának hasonlatosságával éljek, nem több, mint azon pár kagyló és kövecs, melyet a gyermek a véghetlen Óceán partjain felszedni birt, s alig találunk népet, melynél az ismeretek sugarai a társaság minden rétegeit már annyira áthatották, hogy a tudomány egész hatását megitélhetnó'k. — De hogy az emberiség ezen irányban halad, s hogy az állás, melyet az egyes népek az emberiség körében elfoglalnak, azon tevékenységtó'l függ, melyet ezen irányban kifejtenek, az kétségen kivül áll, s ép oly bizonyos, hogy akadémiánk ezentúl csak ugy felel­het meg hivatásának, ha a magyar nemzet ezen tö­rekvéseinek élére áll, s valamint akkor, mikor a nemzetnek arra szüksége volt, csaknem kizárólag nemzeti nyelvünk és irodalmunk megalapitásának szentelte tevékenységét, úgy most,' midó'n irodalmunk­nak az akadémia gyámságára többé szüksége nincs, egész erejét azon körben központosítja, melyet már neve kijelöl. Teljesitve mindenekelö'tt azt, mit alapitói neki kötelességül tűztek ki, azaz: magyar nyelven ter­jesztve a tudományokat, s midó'n ezt teszi, egy­szersmind részt véve azon törekvésekben, melyeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom