Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

328 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. haladás terére vezette, egyszersmind akadémiánkat alapitá meg, hogy midőn az érdekek közössége, melybe a haladás utján szomszédainkkal jutottunk, nemzetiségünket uj veszélyekkel fenyegeté, ezeknek ellenében egy kifejlett nemzeti irodalom erős védfalát állitsa fel. Széchenyi István, és azok, kik őt nemes törekvéseiben követék, a tudományoknak magyar nyelven művelését tűzték ugyan ki akadémiánk feladatául; de a kik e nagy férfiú intentióit közelebbről ismerik, tudják, hogy a tudományok mívelése, az ő felfogása szerint, csak mint távolabb czél tüzetett ki. A közelebb fekvő feladat, melynek megoldását Széchenyi akadémiánktól várta, nemzeti irodalmunk megalapitása volt, s ha akadémiánk tevékenységét fennállásának első korszakában figyelemmel követjük, meggyőződünk, miként ez maga is igy fogta fel hivatását. E korszak alatt az irodalmi irány a szorosan tudományost csaknem egészen háttérbe szoritá, s akár azon férfiak tevékenységét tekintsük, kik intézetünknek akkor élén állottak, s nevök dicsősége által arra fényt árasztottak, akár az akadémia által akkor kiadott munkákat és kitűzött pályakérdéseket, azt fogjuk találni, hogy habár a tudomány az akadémia tevékenységének köréből akkor sem záratott ki, ez legfeljebb csak alárendelt szerepet játszott. — A főczél: nemzeti nyelvünk mívelése s általa egy nemzeti irodalom megállapítása volt, melynek elérésére az ó-kor, s a külföld remekíróinak fordítása és nagyobb jelességü magyar szépirodalmi művek jutalmazásában a leghathatósabb eszközök választattak.