Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 317 Nem nyom nélkül!! s mi, kik e nemzedék törekvéseiben, mint napszámosak, részt vevénk, azon öntudattal tekinthetünk vissza pályánkra: hogy fáradozásaink nem maradtak minden eredmény nélkül. A nyelv, az irodalom, költészetünk fel fogja tartani azon tevékenységnek nyomait, melynek életünk szentelve volt. De vajon, midőn e hézagokat látjuk, melyeket minden év sorainkban visszahágy, midőn egymásután épen azok lépnek ki körünkből, kiknek nyomdokait követni életünk legszebb, sőt egyetlen dicsősége vala: nem szállj a-e meg szivünket a szomorú gondolat, hogy e czélok között, melyeknek minden erőnket szenteltük, elérve még egy sincs, s hogy azt, mit életünk feladatának gondolánk, befejezni képesek nem voltunk s nem leszünk. Tapasztalásaink nem ingatták meg bizalmunkat, melylyel e haza jövőjére tekinténk, nem törték meg az akaratot, melylyel azon dolgozánk: de meggyőztek, hogy e feladat azok közé tartozik, melyeknek megoldására egy emberélet, egy egész embernek összesitett törekvése nem elég. Alapokat raktunk le, töredékeket épiténk: de egész munkánk felmaradása attól függ, hogy folytattassék. S vajon meglepő-e, ha e gondolat néha aggodalommal tölti el a bátrabbakat is, s midőn gyérülő sorainkra nézünk, s a feladatra, mely minél tovább dolgozunk, annál nagyobbnak látszik, szivünket kételyek s türelmetlenség tölti el; mert a jövő, melyet oly régen várunk, mely nem a miénk többé, de mely törekvéseink művét be fogja fejezni, oly soká késik; s érezve, hogy napunk lejárt, az uj hajnal sugarait még nem látszik a láthatáron.