Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

312 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. dését fejezi ki; mert a dal csak ezerek érzelmeinek viszhangja, mert a nemzet kebiében ezen húr rezeg legerősebben, mert a költő itt azon öntudattal nyúl a kobozhoz, hogy mit kimondani nem tud, az ezerektú'l értetni fog, mert népünk kedélyének mély aknáiban ezen ér a leggazdagabb, — azért leggazdagabb e nemben költészetünk is s ebbeli felsőbbségünk csak azon régi tapasztalásnak egy lij bizonysába: hogy minden irodalomnak valamint becse úgy hatása azon összeköttetéstől függ, melyben az a nemzet életével áll. S ez az, mi, valamint eddig, úgy ezentiil irodalmunk egészséges fejlődésének feltétele. Ismétlem, nem pártolás s egyesek bőkezűsége biztosítják irodalmunk jövőjét, sőt még azon lelkesedés sem, melylyel azok, kik az irodalom mezején működnek, feladatukat teljesítik. Az akadémia, mely az összes irodalom s társaságunk, mely annak egyes ágai művelését tűzte ki feladatául, egyaránt elégtelenek e czél elérésére: minden azon összeköttetéstől függ, mely a nemzet és irodalom közt létezik s hogy ezt fenntartsuk s hogy ezt erősebbé, felbonthatlanná tegyük, ez az, miben én azon kötelességek legfőbbikét látom, melyekkel a nemzet irodalma s ez a nemzetnek tartozik, s mely röviden kimondva csak abban áll, hogy a nemzet irodalmát legbecsesebb sajátjának isinerve, iránta részvéttel viseltessék s az irodalom a nemzet szelleme képviselőjének tekintve magát, azt méltóan képviselje. Irodalmunk jövője, legbensőbb meggyőződésem szerint, csak attól függ, hogy e kötelességek mindkét részről híven teljesíttessenek. Talán felesleges, hogy önök körében e kötelességekről szólok. A lelkesedés, melyet e nemzet a