Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 309 azok, melyeket magának az emberiség általános művelése körül szerzett, úgy nincs semmi, mit annyira s aj át j ári ak mondh atna. A hadi dicsőség, az anyagi jólét, sőt egyes tudományokban s művészetekben tett nagyszerű haladás a földirati helyzet-, kedvező körülmények- vagy a nép egyes képességeinek eredménye lehetnek; de irodalma csak egész egyéniségének kifolyása, azért szellemi és kedélyi egész becsének legigazságosabb mérlege, ngy, hogy mit némelyek az alkotmányról mondanak, az sokkal jobban illik az irodalomra, hogy minden nép olyannal bir, minőre érdemes s azon állást, melyet e tekintetben elfoglal, mindig csak magának köszöni. Mert ne higyje senki, hogy az irodalom fejlődése annak anyagi pártolásától függ. A történet ellentmond ezen, hízelgők által annyiszor ismételt, s hiúk és gyengék által annyiszor elhitt állitásnak. A bőkezűség, melylyel az uralkodók és kormányok az irodalmat néha felkarolták, ott, hol az más okoknál fogva már fejlődésnek indult, elősegíthette a fejlődést; de valóban nagy és életrevaló irodalmat teremteni nem birt sehol, sőt, mert az irót, ki pártolását csak a hatalomtól várja, annak irányában lealázza — többnyire épen az ellenkező hatást idézte elő. Ez történt Augustus és X. Leo, ez XlV-ik Lajos alatt, midőn a vásárolt írók által nagynak nevezett király, ki Augustusnak képzelve magát, az irodalmat felséges mosolyaival és nyilt erszényével tartá, minden bőkezűsége által csak azt nyerhette el, hogy a fénykor, melynek csillagai Corneille, Racine, Moliére, Boileau s annyi ezekhez hasonló, uralkodásának első felében ragyogtak, általános sülyedéssel végződött s a büszke király életének utolsó húsz évében azon nem-