Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

302 ELNÖKI MEGNYIT*) BESZEDEK. kiket alkonyuk hanyatló erővel azon pályán talál, melyet mint ifjak választottak, s kik, mert a dicső­séget csak kötelességeik teljesítésében keresik, a leg­szebb emléket hagyják maguk után, melyet fárad­ságunkkal kiérdemelhetünk: ezereknek hála érzetét. -— Én, e gyülekezet elnöke, nem felelnék meg kö­telességemnek, s önök közös érzületének, ha, midőn e gyűlést megnyitom — e fájdalmunkat s hálánkat nem fejezném ki. — De, tisztelt gyülekezet! van Bene Ferencz iránt egy kötelességünk, ennél fonto­sabb, melyet szavakkal nem róhatunk le, s ez az: hogy azon reményeket, melyeket gyülekezetünk állandó megalapításánál összekötött, teljesítve, érde­meihez méltó emléket emeljünk, s csak midőn ezt teszszük, fejezhetjük ki hozzá s magunkhoz méltóan a hálát, melylyel iránta tartozunk. Ezen meggyő­ződés legyen a vezéreszme, melylyel munkásságunk uj szakába lépünk. Azon egyes jelenségek között, melyeknek összesége korunk jellemét képezi, alig található fontosabb, mint azon haladás, mely száza­dunkban a természettudományok körében történt. Soha ily rövid idő alatt e tudomány körében annyi, s ily nagyszerű felfedezés nem tétetett; soha a tudo­mány felfedezései az élet minden viszonyaira ily rögtön s közvetlen befolyást nem gyakoroltak. Ta­gadhatlan, hogy korunknak ezen iránya egyes káros következményeket is idézett elő. A kizáró érdek, melylyel annyian a természettudományokhoz for­dulnak, itt-ott háttérbe szoritott más törekvéseket, melyek az ész- s kedélyre nemesitve hatnak, a buz­góság, melylyel az anyagi világ törvényei kerestet­nek, közönyösséget idézett elő azon más, nem kevésbbé fontos törvények iránt, melyek az emberi társaság s minden egyes szellemi kifejlődésnek alapjai; tagad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom