Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖK] MEGNYITÓ BESZÉDEK. 299 fokát elérték, sokszor csak sülyeclésöknek kezdetét jelölik s végenyészetöket vonták magok után. Epen azért szükséges, hogy, valamint a hajós, midőn kedvező széltol dagadt vitorlákkal leggyorsabban halad czélja felé, emeli szemeit legtöbbször a csillagokhoz, melyek útját jelölik: úgy mi épen midőn haladásunknak semmi útjában nem áll s a rég óhajtott jólét közeinek látszik, azon magas eszméket se veszítsük szemeink eló'l, melyek haladásunknak egyedüli biztos vezetői, s melyek nélkül a gyorsaság, melylyel előre megyünk, csak veszélyünket növeli, és én teljesen meg vagyok győződve, ho gy a költészet, mely létünk legszebb kincse mindig, ily időszakban, minő a miénk, valóban szükséggé válik, mert csak ez őrizheti meg lelkünket az aljasodástól, mely az anyagi jólétnek, ha azt magasabb aspiratiók nem ellensúlyozzák, természetes következése. A befolyás, melyet az irodalom e haza kifejlődésére jelenleg gyakorol, se oly közvetlen, se oly általános nem lehet többé, mint egykor volt, s költészetünk, mely egy félszázad előtt nemzetiségi törekvéseink összegét foglalta magában, most azoknak csak egy részét képezi, de e rész azért nem kevésbbé lényeges s ha e hon érdeke azt kivánja, hogy a tevékenységnek semmi ága ne hanyagoltassék el, s ha örvendünk a buzgóságnak, melylyel egyesek a nemzet társadalmi és állami kifejlődésének szentelik egész erejöket, mig mások kizárólag az ipar, a kereskedés, a gazdaság, vagy más külön érdekeknek élnek, valóban nem kevésbbé fontos, hogy azok is, kik a tevékenységnek e zajosabb köreitől visszavonulva, az irodalom művelését választák feladatokúi, hivattatásuk fontosságától áthatva, azt kettőztetett lelkesedéssel teljesítsék.