Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. 293 ben e baj jelentkezik; de ha a baj létezését igno­rálnunk nem szabad s lia tekintve az elterjedést, melylyel a regény-irodalom korunkban bir, nem tit­kolhatjuk el magunk előtt azon következéseket, me­lyeket ez a közerkölcsiségre előidéz : vajon nem kell-e elismernünk, hogy a jelen pillanatban alig le­het valami fontosabb, mint hogy a bajoknak elejét vegyük ? Irodalmunk eddig nagy részben ment ezen ki­növésektől. Az ok, melynek ezt köszönjük, azon ha­zafias irányban fekszik, mely irodalmunkat kezdeté­től mostanig áthatotta, s azt megó'rzé minden alja­sodástól; de mégis, ha helyzetünket elfogultság nél­kül tekintjük, meg kell vallanunk, miként azon veszély, mely korunk rosz irodalmi irányaiból szár­mazik, mégis létezik — kisebb mértékben — ha­zánkra nézve is. Korunk jelleme az általánosság; mint a termé­szettudományok körében tett találmányok által az anyagi távolságok eltűntek : ugy még inkább eltűn­tek a válaszfalak, melyek a népeket szellemi tekin­tetben egymástól elkülönözték. Az eszmék villáin gyorsasággal terjednek el, s a mi bármely irodalomban jelesnek vagy érdekesnek tartatik, hetek alatt forditások által egész Európa tulajdonává lesz. Felesleges, hogy azon idegen mű­veket elsoroljam, melyek ily módon irodalmunkba át­mentek , sőt nemzeti szinházunkban előadattak s me­lyekről a legkíméletesebben szólva is azt mondhat­juk, hogy jobb lett volna ha azok soha nem fordít­tattak volna le; — és ha nem függ tőlünk, hogy azt akadályozhassuk, és az industrialismusnak, mely irodalmi vállalatoknál csak a kelendőséget veszi te­kintetbe, korlátokat szabjunk, valóban itt van az idő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom