Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

278 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉDEK. delkezésünkre álltak, annak elérésére nem elégségesek. Talán kétkedés nélkül mondhatjuk el, hogy akadémiánk, mely Erdélynek annyi jeles fiát számitja tagjai közé, s huszonöt évig azon férfiú vezérlete alatt működött, kiben a két haza egységének legnemesebb képét tisztelte — h°gy> mondom, az akadémia fenállásának harmincz éve alatt elkövetett mindent, hogy az elébe tűzött czélnak megfeleljen; de még bizonyosabb, hogy ezen intézet azon roppant feladatnak, hogy a nemzet összes tudományos életének gyülpontja s irányadója legyen, minden törekvése daczára annál kevesbbé lesz képes megfelelni, minél élénkebb, minél messzebb körökre terjedő azon tudományos élet, melyet ébreszteni feladása. Ha valahol, a tudományok körében áll, hogy a központosítás csak bizonyos pontig lehetséges, s csak annyiban üdvös, a mennyiben ezen túl nem lép. Kétségtelen, hogy az erők összemunkálása nagy eredményekre vezet, sőt hogy egyes tudományok körében bizonyos eredmények csak igy érethetnek el; de szintoly bizonyos az is, hogy miután minden tudomány nem testületeknek hanem egyeseknek köszöni haladását, s miután az összes tudományos tőke csak ugy növekedhetik, ha annak előszerzésén különböző helyeken dolgoznak: egy nemzet tudományos kifejlődésének eszközlésére egy középpont nem elégséges. A központosítás, melyet a tudomány kiván, lényegesen különbözik attól, mely után a hatalom törekszik. Ez azon van, hogy minden mozgalom egy pontból induljon ki, s hogy messze körben ne legyen semmi hely, hová sugárai nem hatnak. A központosítás, mely a tudományok haladására szükséges,