Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Elnöki megnyitó beszédek

I. (Elmondatott a Kisfaludy Sándor tiszteletére Pesten rendezett dalünnepen mart. 2-án 1843.) Ha ifjút látunk, ki korának minden csalódásaival az életbe lép, megragadva mindent, mit a sors elébe vezet, szerelmét adva mindennek, mihez közelithet, lelkesedéssel átkarolva az egész életet: szivünket látott örömének érzete önkénytelen megragadja. Visszaemlékezünk azon korra, melyben mi is ifjak, mi is boldogak valánk, mint ő; s habár életünknek már tarlóban álló mezején kevés örömöket arattunk volna is: a bizodalom, melylyel az ifjút életbe lépni latjuk, eltölti szivünket s szinte ugy látszik, mintha ily remények nem is csalhatnának. — Szép bájló szaka életünknek az ifjú kor; örömei, melyeket tapasztalás nem zavar, tisztábbak, — lelkesedése forróbb, — magok keservei édesek: de van valami, minek látása még tisztább, még magasabb örömökkel tölti keblünket. Egy becsülettel eltöltött életnek alkonya ez, az ezüst koszorú, melyet az idő a győzelmes bajnoknak, ki az élet szenvedélyeit átküzdé, homlokára tűz; a magas nyugalom, melylyel az agg körültekint, és mely csak erénynek s hosszú nehéz fáradságoknak juta dijául; s kinek ezt engedé elérni végzete, azt joggal üdvözli, joggal hirdeti szerencsésnek azon baráti kör, mely között élete elfolyt; ő megérdemli, hogy kik-