Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

GRÓF DESSEWFFY EMIL. 259 melylyel a haza ügyét szivén viseli, türelmetlenné tesz mindenkit oly vélemények iránt, melyeket a közérdekre károsaknak gondol; s mintán sokan voltak, kik az irányt, melyet Dessewffy a politikában követett, roszalták, egyesek talán kétkedhettek hazafiságában is, melyet, mint minden érzelmeit, hideg külszínnel takart. De most, midőn élete bevégezve fekszik előttünk, nem fogják-e visszavonni ezek is e kemény Ítéletet, elismerve, hogy azon férfiú, kinek egyetlen vágya a teljes függetlenség volt, s ki megelégedve csak családja körében érezte magát, és függetlenségét, családi körének örömeit feláldozá, hogy saját érdekeinek elhanyagolásával idejét és tehetségeit a nemzet javának szentelje, nem a közélet fényes terén, nem oly szolgálatokban, melyeket a történet feljegyez s a közvélemény tapsai jutalmaznak , hanem zaj nélkül, itt egy akadályt háritva el, ott egy kis eredményt víva ki, hogy ernyedetlen fáradozásaival, melyeket sokszor még közelebb barátai sem ismertek, a távol fekvő sikerhez közelitsen, vagy csak mások számára az utakat egyengesse ki, hogy azon férfiú, ki mindezt tevé, mélyen és igazán szerette hazáját; s ez az egyetlen elismerés, mely után vágyódott, s hogy ezen vágya végre teljesült, az főkép azon állásnak köszönhető, melyet akadémiánk körében elfoglalt. A szomorú időszak, mely alatt minden hazafiúi törekvés gyanús szemmel tekintetett, s a mérték, mely szerint az egyes polgárok érdeme a hazában megítéltetett, a tevéketlenség és hallgatás vala, nem hagyhatta érintetlenül akadémiánkat sem. — Hazafiak által azon czélból alapitva, hogy a tudományokat magyar nyelven terjeszsze, s igy szellemi kifejlődésünknek egyik fő eszköze legyen, intézetünk nem 17*