Eötvös József: Magyar írók és államférfiak : Eötvös József emlékbeszédei (1868)

Emlékbeszédek: Gróf Dessewffy Emil

256 GRÓF DESSEWTFÍ EMIL. bámulhatjuk-e, hogy az, ki semmi idegen befolyásnak nem engedett, merevnek tartatott, s miután senkinek támaszát nem keresé, még saj'át pártja körében is sokszor magánosan állt, főkép miután még tisztelői sem mentheték fel őt azon vádtól, hogy szilárdságában néha a kellő mértéken túl megy, s ugyanazon szívóssággal ragaszkodik nézeteinek minden részleteihez, mint elveihez, isolálva magát még akkor is, midőn sokak által támogattatott, mintha meggyőződéseit inkább sajátjának tartaná, ha azokban vele senki nem osztozik, és restelné a támogatást, mely őt azon tudattól fosztja meg, hogy mindent csak magának köszön? Egyéniségének ezen vonásait, melyeket néha barátai is hibáknak neveztek, azért emeltem ki, mert azok szellemi alakjának kiegészítésére szükségesek, s mert azon egészen különböző állás, melyet Dessewffy 1848 előtt és később elfoglalt, egyaránt ezen tulajdonaiban találja magyarázatát. Nem ő, hanem az idő változott meg, s midőn oly napok jöttek, melyekben a politikai élet mezeje mindenki előtt zárva volt, s a hazafi csak úgy szolgálhatta a hazát, ha azon szűk körben, melyet az állam tevékenységünknek még szabadon hagyott, zaj nélkül egy szebb jövő előkészítésén dolgozik, napok, midőn oly férfiakra volt szükség, kik törekvéseiknek irányát csak saját meggyőződésökben, jutalmát csak a sikerben keresve, e sikerre várni tudnak, és a hosszú munka alatt, melyet ennek elérése kíván, sem az apró nehézségek előtt türelmöket, sem a látszólag legyőzhetetlen akadályok miatt bátorságukat nem vesztik el, — akkor a nemzet azok között, kik e nehéz kötelességeket felvállalák, az első sorban ott találta Dessewffy Emilt, s azon tulajdonokat, melyek